Megnyugvással olvasom, hogy nem csak én vagyok ennyire zizzent, hogy a kertben nem ücsörög, hanem jellemzően inkább tesz-vesz... ;-P

Tavaly ősszel voltam kénytelen először szembesülni azzal a gondolattal, hogy tulajdonképpen mire is való a kert? Munkára vagy pihenésre? Mi a legjobb arány? Vajon úgy megéri-e kertet fenntartani, ha csak a munkaórák számát és nem a pihenés idejét növeli? Meddig éri meg kvázi 'ingyen' dolgozni benne, mikortól teher és nem öröm a kapálás-gyomolás-metszés-igazítás-fűnyírás? Kinek hol szokott lenni a határ?