Szerintem valami megmagyarázhatatlan - az elmúlástól való félelem talán, vagy csak babona? - ódzkodás van sokakban a temetőkertekkel kapcsolatban, amit nagyon sokáig nem értettem, hiszen az egyik legbékésebb, legcsendesebb és legnyugodtabb hely, amit csak el tudok képzelni... Szegeden, a gimnáziumunkkal szemben volt (van?) egy régesrégi, már akkor sem használt temető, amit keresztülszelve nagyon kényelmesen át lehetett sétálni egyik paneltömb-rendszerből a másikba, és a bő száz éves sírok közül is volt olyan, amit még akkoriban rendszeresen karbantartottak...

Érdekességképpen érdemes megnézni egy-egy zsidó temetőt is, ahova nem visznek vágott virágot, mert mindennek ott kell maradnia, ahova teszik őket... Teljesen más azoknak is a hangulata.

Suliban külön téma volt a temetőkertészkedés, német nyelvterületről sztem lehet is róla online szakirodalmat előbányászni, bár a Mo-i parcellázásnak elég kötöttek a szabályai, nem tuidnak elvonatkoztatni az elvágólagosságtól....

Zsu, felétek csak zöld gyep az egész vagy itt-ott azért virágosítanak is? Vajon miért alakult ott úgy, hogy anniyra homogén inkább az összkép?