Valamikor én is szerettem a szülőfalum temetőjét. Egyszerű, szépen gondozott sírok voltak, középen hatalmas zöld terület, körben fenyőfákkal. Tényleg úgy éreztem magam ott, mint egy szép, nagy kertben. Az egyik legkedvesebb emlékem, hogy szép napos ősz volt, gyönyörű színekkel, az édesapámmal bóklásztunk, a gyerekek meg a kutyánk ott hancúroztak körülöttünk. Nem éreztem kegyeletsértőnek. Mára megszűnt ez a hangulat. Nagyon drága márvány-borzalmak vannak, itt ott már szobrok, igaz, egyik-másik nem is rossz. Ez már temető.