Nem hangzik morbidan. Előbb-utóbb mindenki szembesül az elmúlással, és akkor talán más szívvel-ésszel megy a temetőbe. Emlékszem, anno, mikor még Anyu élt, alig vártam mindig, hogy menjünk már hazafelé, mit lehet annyit szöszmötölni, stb, visszagondolva kicsit szégyenlem is magam. Most kicsit olyan, mintha hozzá is mennék, és igen, én is szeretem, hogy már messziről látszik, milyen szépen virágzanak az aktuális növények. Sőt én még egy kék atlasz cédrust is ültettem tavaly, kibírta a telet, gyönyörűen növekszik, remélem szép fa lesz belőle. Sajna ez a temető az utóbbi években nagyon elhanyagolt lett, pedig mennyivel szebb lenne egy "temető-kert', mint a térdig érő gazos, elhanyagolt sírok. Titkon persze reménykedek, hogy a példa ragadós lesz.