Igazán nem akarok senkit elszomorítani, de talán kertben, kispadon ülve az elmúlásról is lehet beszélgetni. Mert mi van pl. a temetőkkel? Az én anyum és apum sírja egy kis falusi temetőben van, ahol a sírok még nem egymástól két centire vannak ültetve. S mivel Anyukám nagyon szerette a szép kerteket, én körben beültettem a sírjukat, örökzöldek és virágzók váltakoznak, és egész évben gyönyörű. Jó, persze én hetente, kéthetente kimegyek, meg bemulcsoztam, így aztán gaz nincsen.  Viszont nagyon sok már az öreg sír, akihez évente csak egyszer, vagy már egyáltalán nem járnak. Szüleim sírja körül is ilyenek vannak, ezért hát elkezdtem beültetni őket. Kaptam is mindenféle jóindulatú, meg kicsit megmosolygó pillantást, hogy hát az másnak a sírja. stb. De mindenkinek a kertjében termelődik évről-évre "felesleg", úgy gondoltam, rosszat nem teszek vele, ha gaz helyett más sírján és sírja körül is növények fejlődnek. Még az is eszembe jutott, hogy a temető kapujára kiteszek egy felhívást, hogy mindenki ültessen a szomszédja (persze csak ha már nem látogatott sír) sírjára is. Mennyivel szebb, szebbek lennének a vidéki, most már nagyon sokszor gazverte, gyomos temetők, ha bokrok, fák, virágok lennének benne. Vagy szerintetek is hülyeséget csinálok?