Valóban nagyon sokára lesz komoly lehetőség a Vénusz tanulmányozására, viszont semmi nem akadályoz, hogy az ősi hagyományok alapján bogozzuk a szálakat, vagy kutassunk olyan leírásokat, melyek az ősi, élettel teli Vénuszról szóltak. S valóban jól látod, az igazi vezérfonal számomra az ókori hagyományok, mítoszok, s nem fogok azért mikrobiológussá, vulkanológussá vagy más hasonló szaktudóssá fejlődni, hogy még az irányban is kutakodjak, sőt nem is érdekel különösebben.... ahogy ezen szakágak tudósait sem különösebben érdeklik a régi mítoszok, sőt nem is értik azokat. Pedig -azt hiszem- a végső eredmények minket fognak igazolni, akkor meg minek rágjam magam ezeken a korai, bombasztikus bejelentéseiken, olyanoktól, akik még a földön sem oldottak meg egy csomó geológiai, földrajzi, vulkanológiai, biológiai és más efféle kérdést ...

Ha 100-200 évvel ezelőtt éltem volna, valószínűleg már akkor is hasonló eredményekre jutottam volna, hiszen csak a hagyományokból indulok ki. Annyi szabadság meg adható nekünk, míg ezek a komoly űrkutatók az elkövetkező kétszáz évben valamiféle előrehaladást produkálnak majd, azt nem kivárva, már most elkezdjük az egykori vénuszi civilizációk tanulmányozását, hiszen elsőrangú forrásaink vannak, a régi mítoszok, az emberiség emlékezete. S ők nem is sejtik, hogy amit ők figyelembe se vesznek, sokkal közelebb juttatnak minket az egykori Vénusz óceánjaihoz, mint az elkövetkezendő évtizedekben odaröppintett gyatra űrszondáik...