Olyan fémalkatrész (kasztni, alváz, vagy beépített plusz súly), ami a mozdonyt a sín felé nyomja, optimálisan a két hajtott forgóváz között, ezáltal a gép normál tapadó- és vonóerőt tud kifejteni. Az általam sokat kritizált gépekben ez vagy nincs, vagy tök fölöslegesen van (Pl Fleischmann BR218), ahol 2 tengely hajtott csak az egyik forgóvázon, míg a súly a mozdony közepén, a szabadon futó forgóváz felé eltolva van berögzítve. A hajtott vázon rajta ül a 3 pólusú gagyi rundmotor, melynek külsején egy 6-os NEM dekóder csatlakozó van, amiből a folyamatos rázkódástól vagy kiesik a dekóder vagy leszakadnak a vezetékek. Ennyire elb@szni valamit, ha akarna se tudna senki manapság... Ugyanez a helyzet az összes régi TRIX monohajtásos mozdonnyal, amibe ráadásul hangdekódert raktak, de a hangja alig hallatszik a motor sivító hangjától. Hetente kell szétszedni őket, kenni, pucolni, szemben az új generációs, szintén TRIX 1012-el szemben, ami szinte a tökéletesség mintaképe lehetne, 2,5 év iszonyú igénybevétel mellett szinte nulla szervízigénye volt. Ugyanaz a cég terméke ez is az is, csak 20-25 év különbség van a tervezések között.