Köszi mindenkinek az elismerést! De ez csak az én véleményem.
(Purusának külön ;-))) )

Azért nem becsülném le a pszichológiát, csak kettéválasztanám:
1. a hivatásosok (akiknek nagy része valóban segíteni szeretne embertársain!) Más kérdés, hogy a közben rárakodó keresztek miatt megy tönkre a saját élete - IMHO.
2. A magamfajta kontár, aki a mindennapokban alkalmazza. Egyszerűen segít megismerni és megérteni másokat. Feltéve, ha érdekli. A "mindennapi cihológia" ismerete nagy dolog. Soxor magam sem tudom, hogy miért támadnak benyomásaim valakiről, azért mert olyan baromi empata vagyok, vagy azért mert egy csomó ismeret leülepedett bennem és az alapján már tudok "dobozolni".
Kis ügyekre gondolok: pl. metakommunikáció figyelése, értelmezése, egyszerű, érdeklődő kérdések megfogalmazása és a válaszok elemzése. Persze nem tudatosan, nem olyan "feküdjön fel a díványra" típusúak!