Na, jövök, mint kontár!
Dobozolásra szükség van, részint a tudományosság (?), részint az egyszerűsítés kedvéért. Mert tény, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, mi több egyéniségek, mégis beleférünk x dobozba is. Nem hiszem, hogy ez baj lenne.
A pszichodráma: azért veszélyes, mert nem megfelelő vezető nélkül maradandó sérülések szerezhetőek be. Macerás és nagyon veszélyes ügy lehet.
Az emberi pszichének épp az egyik sajátossága az, hogy nehezen számítható ki a reakciója rövidebb-hosszabb távon. Még szagember is gyakorta mellényúlhat.

Magam a tanulmányaim során gyakran találkoztam/om a cihológiával, sőt baromira érdekel is, olvastam mindenfélét. Jókat röhögök az olyan teszteken, amiket Pocak is említett. Ezek felszínesek. Viszont égnek áll a hajam az olyanokon, amit a minap láttam a könyvesboltban, Érzelmi IQ tesztek címmel. Kóklerség! A szinvonal a bányászbéka feneke alatt. Sajnos, sokan bedőlnek.
Na, amit ki akartam hozni az egészből: szóval értek hozzá kicsit (nagyon kicsit!). Pont annyira, hogy fel tudjam mérni, hogy mit nem szabad tennem emberekkel, mert már nem tudom követni az eseményeket, képtelen vagyok kordában és féken tartani.
Mondok példát: szoktam csoportot vezetni fiataloknak, nyári táborokban (sajnos ritkán és nem kifejezetten pszichológiáról, de mindig érintem, pl. nonverbális kommunikáció, beszédtechnika, stb.). Döbbenetes, hogy mennyi "sérült", nehéz fiatal van. Volt egy csomó olyan, aki elmesélte nekem az életét, problémáit. Egyet lehet tenni ilyen esetben: meghallgatni és kérdezni. Az ő számára világossá tenni a motivációit, az okokat és a kilábalás lehetőségeit. De tanácsot sose adok, viszont azt sem hagyom, hogy rám tegye a terhet. Részint én is nehezen élném túl, de az ő gondja se oldódna meg. IMHO az egyik legnehezebb az, hogy úgy kell empatának lennem, hogy közben távolságot tartsak. Jól esik a bizalom, de nehéz kereszt is tud lenni!