Egy jelkép, szimbólum tehát hordozza azt az erőt, minőséget, amivel összekapcsolták azok, akik megalkották!

 

  A jelképek kapcsán ugyanúgy megfigyelhető a vallás devalvációja, elerőtlenedése, mint a külső szervezeti formák kapcsán.

 

  A vallás: religio=re-ligare=újraegyesülni! - ezt jelenti a "jóga" szó szanszkrit gyöke is, - eredetileg egy kizárólag BELSŐ folyamat volt. Ezt őrizték meg később a belső-vallásos irányzatok (gnosztikusok, szúfi, Kabbala, stb.)

 

  Hogy a mai vallások nem ugyanazok, mint az eredeti tanítások, az mindenki számára nyilvánvaló. Buddha nem volt buddhista, ahogyan Jézus és a keresztény misztérimok sem = a mai "kereszténységnek" nevezett államvallással. Milliók teszik fel a kérdést percenként a Földtekén, hogy "mi veszett el a régi, eredeti tanokból? Mitől más? Mi volt Buddha, Jézus eredeti tanítása?"

 

  "Mi a hiteles vallás, Tan? És miért az?" És ez a kérdés a jelképekre is vonatkozik: Mit hordoznak a mai jelképek, amiket sokszor bálványként imádnak? Ismerik-e egyáltalán mi a jelkép, mit hordoz, hogyan működik?

Lehet e xeroxon sokszorosítani a jelképeket? Stb. 

 

  A tradícionális metafizikusok, antropozófusok, teozófusok, stb. válaszait ismerjük: Guénon, Evola, Hamvas (ő szerencsére tovább látott náluk ;), Steiner, Jung, Mircea Eliade, Max Müller, stb. nagyon szépen felismerték, hogy "valami elveszett a múlthoz képest." Max Weber "a világ mítosztalanításáról" beszél.

 

  Ez így is van: az "Aranykor" elmúlt, a lesüllyedés az anyagba egyértelmű, stb.

 

  De túl a metafizikai, filozófiai fejtegetésen, a LÉNYeg mégis az elerőtlenedés!

Ha valami elveszti erejét, eredeti minőségét, akkor az kiüresedik. Ha nem értem Világosság (belátás) hiányában a szent szövegeket -holt betű lesz csupán a tanítás! És onnét kezdődik a parttalan filozofálgatás, metafizikai találgatás "Istenről", "nirvánáról", "mítoszokról". És jelképekről.

 

  Ez volt a dogmatikus teológia kezdete Nyugton s Keleten - mert Keleten sem állt meg az idő, nehogy azt higyjük ;) ...