Helena Blavatskyt nem is azért idéztem, mert a tudományosság képviselője lett volna, hanem mert óriási tudásanyagából néha meglepő megállapításokat tett, persze sokat tévedett is, mint ahogy a többi 19. századi okkultista szerző, E. Levi, Paul Christian és a többiek is.
Blavatsky asszony bár nem tudós volt, de elég csodálatraméltó, ahogy kezelte adatait, azok óriási mennyisége ellenére. Sokan azzal vádolták, hogy plagizált vagy jóval kevesebb forrásmunkát használt, mint állította...szóval még ez is lehet, de jó pár dologban -az adatok kavalkádja ellenére- olyan meglepően élesen látott, hogy csak csodálkozik az ember. Holott, nem mindegy kit, miért, hogyan idéz valaki, s így más szavaival vezeti az olvasott végül is abba az irányba, merre maga is halad... és a legélesebb meglátással búvárolta ki az anyagokat.
Önmagában véve a teozófia irányzata, amit képviselt, a gyökérrasszokkal, a fel-le süllyedő kontinenseivel, hibridfajaival és más hasonló eszelősségeivel, rám sohasem hatott, untatott, mindig is sületlenségnek tartottam, s nem értettem, hogy a fenébe juthatott egy olyan valaki, aki a részleteknél oly kiváló meglátásokat is írt, s oly pompásan szedte forrásait, ennyire eltájolt következtetésekre...? Végül is a két nagy munkája ma is élvezhető, és a bolondságait éppen ezért, meg is bocsátottam neki...