Mikor a vénusziak elmenekültek bolygójukról, néhány növényüket és állatukat magukkal vitték....hisz mi is így tennénk. Charroux említi, hogy olyan állatok csontvázait lelték, melyek a mi atmoszféránkban életképtelenek, Garcia Beltran a világító cuyók esetét említi. Néhány haszonnövény vagy kábító hatású gomba (szóma-haóma) esetében valóban nem találjuk földi eredetüket, s a hagyományok égi eredetről beszélnek, hogy azok az Édenkertből lettek a Földre hozva. Oggotemeli dogon főpap kijelentette a francia antropológusoknak, hogy mikor az istenük, Nommo leszállt a földre, olyan növények palántáit is magával hozta, melyek az égi mezőkön teremtek.

Na, akkor a RÓZSA! Ahogy én látom, mert ilyenről máshol, bármilyen nyelven sem olvashattok.



A mágikus és asztrológiai tanok a rózsát a Vénuszhoz kapcsolták. A rózsa a régi időktől fogva titkos társaságok emblémája (mint a rózsakeresztesek). Már a neve is összefonódott a titokkal, ahogy a latin kifejezés mondja sub rosa, azaz "rózsa alatt" (titokban). Ezért festették a római tanácstermek mennyezetére. Cupido egy rózsát adott a hallgatás istenének, Harpokratésznek, hogy ne árulja el Venus titkait.
Keresztény misztikában a végcélt, a tökéletesség elérését jelenti. A mesék titkos virága, mely megszúrja az avatatlan kezet. A tövis által kifolyó vér, áldozat és jel a beavatás számára. A szabadkőműves testvér sírjába is három rózsát tettek. Szent János ünnepén a páholyt három különböző színű rózsával díszítették.
Gilgames egy rózsához hasonló virágot keres, mely megfiatalítja, s ami az Apszúban terem. Védi Csipkerózsika kastélyát. Csipkerózsika szép meséje nagyon régi eredetű. Már a 14. században feljegyezték olasz és francia változatát. A francia változatban a herceg neve Perceforêt, az olaszban az „Öröm fivére”, míg a hősnő, a „Kellem nővére”. Csipkerózsikát 15. születésnapján a tizenharmadik boszorkány megátkozta, és a lány száz évre „álomba merült”. A kastélya körül rózsák nőttek, betakarva azt. Ezen kellett áthatolnia a hercegnek. Utalhatunk a Perceforêt név hasonlóságára a Grál-kereső Percevallal. Hérodotosz azt beszéli, hogy Midasz király csodálatos rózsakertjében hatvan szirmú rózsák is voltak.


Rózsa összefügg a kereséssel és az útmutatással, a világ égtájainak „szélrózsa” alakot adnak, s ez szerepel a régi térképeken és iránytűkön. A meridián vonalát, azaz a fő délkört pedig rózsavonalnak nevezik.

Továbbá azt gondolom, hogy a Vénuszról került az iráni fennsíkra a rózsa, ahová Anahita és társai hozták . Az örmények Asztegik (Anahit, „kis csillag”) istennő –a Vénusz gyönyörű megszemélyesítőjének- ünnepén a templomaiban rózsákat ajánlottak. Ez Aphrodité szent virága. Ízisz, Venus, Visnu, Éósz, Adonisz vagy Szapphó szimbóluma. A rodoszi drachma egyik oldalán Héliosz titán képe, míg a másikon egy rózsa volt ábrázolva (Rodosznak is a rózsa volt a címere, görögül: rhodon). Akár az istennői, úgy a rózsa jelentése a nőiesség és a szeretet (jól gondolja Nolanus, hogy a Vénusz misztériumaiba több út vezet...). A középkori katolikusoknál a vörös rózsa Mária jele volt. Germánoknál a tündérek, gnómok és törpék birtokolják. Éva az Éden kertjében egy fehér rózsát csókolt meg...

De mi kellene még, hogy elhiggyétek: a rózsa nem földi eredetű növény, egy "istennő" hozta vénuszi kertjéből, melyet később "tűzözön" nyelt el...