Persze, igazad van, hiszen nehezen is lehetne ilyen téren összemérni Dantét Homérosszal. Én is csak a tekintetben tettem, hogy Homérosz hozzáfért Egyiptomban a legrégibb anyagokhoz, melyeket láncszemet jelentettek egy korábbi, teljesen ismeretlen civilizációhoz. Ez az út már Dante előtt zárva volt.

Vénusz holdjáról: Kepler egy holdat feltételezett a Vénusz mellett. A 18. század csillagászai sorra jelentették, hogy látni vélték a Vénusz kísérőjét (Cassini, Short, Montaigne, Fontana, Rodkier, Horrebow, Montbaron, Scheuten, Smyth). Baudin még a kísérő hold átmérőjét is kiszámította, ami szerinte 640 km . Elsőként aztán Hell Miksa bécsi csillagász mutatta ki, hogy a fénypont a bolygó erős fényének törése és tükröződése a távcsövek lencséin.

Nemcsak neked tűnt fel a Vénusz holdjairól szóló fura hagyományok, hisz már önmagában is különös, hogy a Vénusznak nincsenek holdjai, mint a többi bolygónak. R. Charroux pld. az emberiség őshagyományaira utalva, arról beszélt, hogy azok szerint a Vénusznak valamikor egy vagy több holdja is lehetett. Viszont továbbmenve ezen, azt mondja, hogy ezek a "fantomholdak" nem-e lehettek inkább az egykori vénusziak óriási repülőszerkezetei, amelyet a hagyományok hatalmas, aranyként csillogó égben lebegő városként is leírtak. A vénusziak "kénytelenek voltak ezeken elhagyni fenyegetett bolygójukat és a Földre menekülni" (1963).

Hogy a Vénusz egykor lakott volt, egyáltalán nem fantazmagória vagy áltudomány, hiszen ugyanolyan lehetősége volt, mint a Földnek, és ha ennek a fényében nézzük az őstörténelmet és a hagyományokat, azt hiszem rengeteg kérdést megvilágít. Mikor a tudósok ezt képtelenek lehetőségként is akár feltételezni, úgy nem mi vagyunk az áltudósok, hanem ők.
Egyszer ennek igaza be fog bizonyosodni, de lehet erre több 100-200 évet is várni kell. Hiszen óriási nehézségekbe ütközik, hogy bármiféle módon mi kutassunk a Vénuszon...