H. P. Blavatsky 1888-ban adta ki angolul a "TITKOS TANÍTÁS" c. kétkötetes munkáját. Blavatsky óriási idézethalmazt vonultatott fel könyvében, amit sajátos magyarázatokkal látott el, és ezek igen magas fokú tudást mutatnak az ősi hagyományok terén. Ebből vettem néhány Vénuszra vonatkozó részt, mely főleg azért is érdekes, mert sokat nem foglalkozik a modern csillagászok váltakozó álláspontjával, hanem a hagyományokból merít... de vegyük az is figyelembe, hogy ezeket a szavakat 130-140 éve írták...
"A Vénusz a legokkultabb a leghatalmasabb és a legtitokzatosabb valamennyi bolygó között; befolyása a Földünkre és hozzánk való kapcsolata a legerősebb. Az ezoterikus brahmanizmusban Vénusz vagy Shukra – különben férfi istenség – Bhrigu fia, a Prajapati-k egyike, védikus bölcs, s ő a Daitya-Guru, vagy pap-tanítója az ősi óriásoknak. A Purana-kban levő Shukra-ról szóló teljes történet a Harmadik és a Negyedik Fajra vonatkozik."
"Pythagoras Shukra-Vénuszt Sol alter-nek, azaz a „másik Nap”-nak nevezi. A „Nap hét Palotája” közül a keresztény és zsidó Kabbalában a Lucifer-Vénuszé a harmadik, a Zohar Samael hajlékának nevezi. Az okkult tanítás szerint ez a bolygó a Föld őse, valamint spirituális prototípusa. Ezért mondják, hogy Shukra (Vénusz-Lucifer) kocsiját „földszülötte lovak” Ogdoad-ja húzza, míg a többi bolygó szekereinek paripái másfélék.
A Földön minden elkövetett bűnt megéreznek az Ushanák, a Shukrák. A Daityák Gu-ruja a Föld és az emberek Védőszelleme. A Föld a Shukrán levő minden változást megérez és visszatükröz...
Minthogy Vénusznak nincs holdja, allegorikus értelemben azt szokták mondani, hogy Asphujit (ez a „bolygó”) adoptálta a Földet, a Hold sarjadékát, s hogy a Föld „nagyobb lett szülőjénél, s sok gondot okozott” – ez utalás a kettő közötti kapcsolatra. A Shukra16 (bolygó) uralkodója annyira megszerette adoptált gyermekét, hogy mint Ushanas reinkarnálódott nála, s tökéletes törvényeket alkotott számára, amiket a későbbi korok semmibe vettek és elvetettek. "
"Vénusz vagy Lucifer – másként Shukra és Ushanas – mint bolygó, a mi Földünk fényhordozója, úgy fizikai, mint misztikus értelemben. A keresztények a korai időkben mindezt jól tudták, hiszen egyik legkorábbi római pápájukat főpapi néven Lucifernek hívták.
Minden világnak megvan a szülő csillaga és a testvér bolygója. Ezek szerint a Föld a Vénusz adoptált gyermeke és fiatalabb testvére, de lakói a saját fajtája béliek… Minden érző, tökéletes lény (teljes hetességű ember vagy magasabb lény) kezdettől fogva olyan formákkal és szervezettel van ellátva, amelyek teljesen összhangban vannak az általuk lakott bolygó természetével és állapotával."
"De az antik világban és a valóságban is, Lucifernek vagy Luciferusnak hívták azt az Angyali Entitást, aki éppen úgy kezelője az igazság világosságának, mint a reggelenként felkelő napnak. A Pistis Sophia, a nagy valentiniánus Biblia azt tanítja, hogy a három Hármas Erő Τριδυνάμεις Szent Neveiből kiáradó három Erő egyike, a Sophia (a leg¬műveltebb gnosztikusok szerint a Szentlélek) a Vénusz vagy Lucifer bolygóban székel."
„Jehovah” legjobb aspektusában Binah, „a Felső közvetítő Anya, a Nagy Tenger vagy Szent Lélek”, ennélfogva inkább Máriával, Jézus anyjával rokonértelmű, mint az Atyjával; mivel ez az „Anya a latin Mare; a tenger, ő itt egyszersmind Vénusz is, a Stella del Mare, vagyis a Tenger Csillaga”.
A Frigyláda kapcsán írja egy korábbi könyvében, az "Isis Unveiled"-ben (1877):
"Az Ark (szekrény vagy bárka), amely a Föld benépesítéséhez szükséges minden élő dolog csíráját hordta magában, az élet fennmaradását és a szellemnek az anyag feletti uralmát jelenti az egymással ellentétes természeti erők konfliktusában. A nyugati rítus asztro-teozófus térképén a Bárka a köldöknek felel meg, s a baloldalon helyezkedik el, a női (a hold) oldalon. Szimbólumainak egyike a Salamon-templom bal oszlopa, a Boaz. A köldök (umbilicus) a placentán keresztül kapcsolódik a tartályhoz, amelyben a faj embriói meg¬érnek. A Bárka (Ark) a hinduk szent Argha-ja, s könnyen következtethetünk arra, hogy milyen kapcsolatban van Noé bárkájával, ha meghalljuk, hogy az Argha egy hosszúkás edény volt, amelyet a főpapok szent kehelyként használtak Isis, Astarte és Vénusz – Afrodité tiszteletében, akik mind a természet vagy anyag teremtő erőinek istennői voltak, s így szimbolikusan az összes élőlény csíráit tartalmazó Bárkát jelentették."
