"Dante már nem lehetett olyan beavatott, mint Homérosz, de nyilván adeptus volt...hogy Dante valóban búvárolta a régi forrásokat, s nyilván nagyon jó következtetései is voltak, és sok mindent műveibe rejtve használt csak fel..."
Az az igazság erre nem is gondoltam Dante kapcsán még eddig, de az Ödüsszeusz epizód epizód eléggé gyanús.
Én azt gondolom, Dante elsődleges szempontjai azonban nem ezek voltak, hanem a Fedeli d'Amore beavatási útjának művelése, tehát nem lehet összemérni mondjuk ebből a szempontból Homérosszal. Ez egy egészen konkrét misztérium, avagy beavatási út és metodika volt, aminek a középpontjában az 'elragadtatott szerelem' állt. Ehhez egészen szubtilis (szublimált!) lelki és szellemi állapotok tartoztak, amit persze elég nehéz megérteni korunkban, ami szinte csak a közönséges, az individuális, vagy a szentimentális szerelmet ismeri, a középkori forrásokból azonban szolgálnak efelől bizonyos információkkal.
A kép persze árnyalt, úgy tűnik nem csupán egy út vezetett 'Vénusz birodalmába'.
Ez a beavatási vonal, úgy tűnik, jelen volt az egész késő középkor folyamán, a Trubadúroktól Brúnóig, utána pedig jellegében fel-felbukkan még, különböző mértékben töredékesen vagy torzítottan itt-ott, mint pl. Swedenborg, Blake, Nerval, a Preraffeliták, de szegről-végről a Golden Dawn-nak és Jungnak is nem kevés köze lehetett ehhez. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy persze az itt felsorolt személyek és csoportok nagyban heterogének, és úgy hiszem, hogy az eredeti vonal az középkor múltával, mint sok minden más, kihalt, vagy felszívódott.
Ez persze csak a kép egy szelete, vagy ha úgy tetszik, egy vetülete, vagy értelmezési síkja; (a tiéd megint egy másféle).
Hogy honnan eredhetett ez a vonal, azt nehéz lenne megmondani, a fő vonulat talán, a rózsa szimbólumával együtt, Perzsia felől érkezhetett, persze valószínűleg az Európában autochtón kelta, germán és római maradványokkal keveredett, és ki tudja milyen mértékben, de görög és egyiptomi vonulatokat is hordozhattak.

"hiszen éppen a hüperboreuszi ősapák, az első tanítók végzetét közli, ami legalább annyira nyugati hagyomány is, s hogy ők nem haltak meg, hanem hibernált állapotban "alusznak"..."
Sőt ez valószínűleg megint csak földgolyószerte ismert hagyomány a hegyekben alvó hősökről vagy leledző tárgyakról; másrészt ugye ismerünk nyugtalanító legendákat a föld belsejében 'megkötözött' démoni lényekről...

Itt említeném meg, hogy pl. Tannhauser is a Venusberg lakója, ahol Vénusz Istennő egész udvartartása él a hegyben elzárva, nem zavartatván a külvilág káoszától; de Lohengrinről, a hattyúlovagról (Parcifal fia) is mondják, hogy a Vénusz-hegyről érkezik. Egy languedoci legenda szerint pedig Esclarmonde, a Grált őrző 'főpapnő' Montségur eleste után a Grált egy kettényíló hegy belsejébe rejtette, maga pedig galamb képében Keletre repült...

Más:
A Vénusz bolygóval kapcsolatban szöget ütött valami a fejembe. Már említettem, hogy voltak furcsa észlelések egy Vénusz holddal kapcsolatban az elmúlt évszázadokban, és ennek a Neith illetve Asenath nevet adták (hogy ezek mik lehettek, homály fedi).
Namost, némely tudós valóban úgy véli, hogy valaha (igaz nagyon-nagyon régen) lehetett a Vénusznak holdja, méghozzá több is. (A wikipédián van erről néhány szó, forrásmegjelölésekkel: http://www.scientificamerican.com/article.cfm?id=double-impact-may-explain&ref=sciam , http://www.skyandtelescope.com/news/home/4353026.html)
A sztori lényege az, hogy ezek a Vénusz holdak becsapódási eseményekben születhettek, és spirálisan közeledve lassan, maguk is becsapódtak a bolygóba (részletesebben ld. a fentebbi oldalakat).
Nem tudom, találkoztál-e az excentrikus Hans Hörbiger elméleteivel, de az ő egyik fixa ideája is valami egészen hasonló, csak ugye a Földdel kapcsolatban; és itt lép be a Te elméleted (hogy valójában sok legenda nem is a Földről regél) :-)
Persze ez így együtt meglehetősen fantasztikus elképzelés, de hát elfér a többi mellett a polcon.