A lekopaszodott részek ha már el is száradtak, a kéreg rázsugorodott a hajtás belső, fás részére és már semmi víztartalma nincs, akkor azon részek kihajtása teljesen reménytelen és kizárt. Haladj a levágással kívülről befelé a törzs irányába és ha olyan szakaszhoz érsz - esetleg - amely még duzzadt, van benne nedvkeringés, azt hagyd rajta. Óriási szerencsével, ha ott rejtett, alvó rügy is akad, akkor jövőre esetleg előtörhet onnan valami.
A legtisztább azonban az, ha most vagy tavasszal anélkül ülteted el, hogy hozzányúlnál - igaz, néhány hónapig ronda lesz - és ahol netán még van benne élet, az egy-két hónapon belül előtör. És csak akkor vágod le a már bizonyosan élettelen részeket.

Mivel a zsákmányod valószínűleg magonc, amelynek hidegtűrése teljesen kiszámíthatatlan, az a biztosabb megoldás, ha csak tavasszal ülteted ki. Most ugyanis - a visszaszáradások is erre utalnak - eléggé megviselt állapotban van, minden bizonnyal semmi tápanyaga nincs már az edényben és az öntözése is enyhén szólva nem volt az igazi. Ez ahhoz hasonlít, mintha háromhetes betegségből éppen csak lábadozva azonnal dolgozni zavarnak valakit, még hozzá minden átmenet nélkül napi 10-12 óra nehéz fizikai munkára. Vagy kibírja, vagy nem. De ha most kap egy kis időt, finom leveskéket, kis símogatást, akkor megerősödik annyira, hogy a tél elmúltával a végleges helyére kerülve gyorsan felépül és hálából gyönyörű lesz.