Hárs Ernő, *Magyaróvár, 1920. szept. 26.: költő, műfordító, közgazdász


HÁRS ERNŐ: ŐSZI KIKERICS

Most is a régi az egykori völgy,
s nem kopik el ragyogása soha,
bármily erős viharok verik is.
Még a dió- meg a körtefalomb
holtan a mélybe sem ért, uj erőt
gyűjt a jövőhöz a rügyteli ág.
Lábnyomainkat az őszi eső
elsimitotta, s a földretiport
réti fűszál felemelte hegyét.
Évbe fut év, mialatt ugyanegy
díszbe borul tavaszonta a táj,
s fagykarikás kikericsszemeit
tágramereszti a dombok ölén
mindegyik ősz. Egyedül mi vagyunk
mások azóta, kik úgy sietünk,
mint a folyóhabok, egyre tovább.
Semmi sem őrzi a hajdani perc
vad gyönyörét, csak a kő s a növény.
Vedlik a szív, amikor bucsuzik,
válik előbbi szokásaitól.
Meztelenül didereg, s lohadó
vágyaihoz könyörög melegért.
Majd a világot is így veti le
elboruló tudatunk, s vigaszul
nem visz a végtelen éjbe egyéb
útravalót, csak a földi öröm
elviruló kikericsmezeit.



Csillagóra, 1949 [27-28.]