Kedves Indigo Girl!

Piszkál engem, hogy miért nem produkálnak Nálad egyes dolgok, amelyek Csákváron nőnek, mint a golyó. Most nem /csak/ a hidegről van szó, az másik történet. Azt írod: ültetéskor talajjavítás, évente egyszer szerves trágyázás és rendszeres locsolás. Ezen úgy csendben "elhűltem".

Hogy miért? Annak idején kifejezetten úgy és azért kerestem minél rosszabb adottságú területet az arborétumhoz, mert arra voltam kíváncsi, hol vannak a fenyőfélék tűrési tartományainak határai? Nos, a www. arizonica. hu-n az "Arizonica Arborétum" linken a Célok, törekvések-nél megtalálhatod a terület jellemző adatait. Egy kimondottan tápanyaghiányos / a talajelemzés szerint a 10 legfőbb tápanyagból kb. egyharmada van az optimálisnak/, viszont jó erős klórtartalom akad /sejtméreg/, amely a valamikori tsz-korszak káliumklorid műtrágyázás emléke. Max. 30 cm a termőréteg, alatta puha mészkő, isten tudja, milyen mélységig. rossz a víztartó képesség a pH pedig 8,3-8,6 közöött van. Az első tíz évben öntözhetetlen terület volt.
Még telepítéskor sem kaptak se trágyát, se bármilyen talajjavítást, nem hogy később. A friss telepítésűek első évben - és csak akkor! - egy-két öntözést kaphatnak - ennyit enged a vízkészlet. Meg persze a cél, hogy megtudjam, mit bírnak. Később soha, semennyit. Minden növény vagy másod-harmadéves magoncként /30-50 cm, nincs elfásodott törzs, gyökérzet max 20-30 cm mélyen/ vagy másod-harmadéves oltványként /20-50 cm/ került a helyére. Soha semmilyen téli védelmet nem kaptak, nem kapnak.
Ehhez képest van, él és növekszik: Cunninghamia lanceolata, Araucaria araucana, Sequoadendron giganteum /ok/, Pinus coulteri, jeffreyi, sabiniana, luchuensis, tabuliformis, P. glabra, több P.pinea klón, oltványok és magoncok is. Abies bracteata, koreocarpa, chensiensis, salouensis, magnifica, lasiocarpa Kenwith Blue, kawakamii. De mondjuk 16 féle bambusz is megvan. Acer palmatum. Thujopsis dolabrata, Picea breweriana. Törzses keletázsiai mahóniák. És szelídgesztenye, harsogó zölden és terem. Szóval?

Kétségtelen, nem nőnek akkorákat évente, mint a holland vagy olasz faiskolákban. Viszont: élnek!!!! Tartósan és szívósan. Keményfájúak, nem hasadoznak a hótól, széltől, ólmos esőtől. És hidegtűrők, mert idejében leállnak. Ahol a C. duclouxiana, a C. funebris, a C. corneyana, a mexikói C. lindleyi és lusitanica, meg benthamii klímatűrésre szelektált, saját fajtaként tartott klónjai az elmúlt tél háromszori minusz 23-ját károsodás nélkül kibírták, ott nem az "ideális" helyzet, hanem a növény genetikai "hozománya", a tartás "technológiája" és a feltételek ridegsége olyan szinkront hoz létre, ami a feltétel a szívós helytálláshoz. A színűk meg gyönyörű, nem sápadt, mint a holland "szobaciprus"-nak árult , felfújt C. macrocarpa Goldcest.

Tudom, hogy a szakkönyvek és az intézményesen tanított tananyagok egészen mást mondanak. A növény szerencsére nem olvas szakkönyvet és nem jár egyetemre. Egy csomó növényem van, aminek már rég el kellett volna pusztulnia, ha igaz lenne a tradicionális tananyag. Dehát az életükkel és növekedésükkel cáfolnak. Nem én - ők.

A P. devoniana-ról kiderült -maga Debreczy Zsolt azonosította a helyszínen -, hogy Pinus greggii. Ugyanakkor ,ugyanott gyüjtötték a magot, de aki zacskózta, valószínúleg "elmélázott" egy kicsit... Apropo: ez a mexikói faj sem arról nevezetes, hogy ennyire lúgos helyen és minusz 20 alatti hidegekben élne Mexikóban. Évente két-három növekménye van és soha nem fagy el.
Nem akarok senkit "áttéríteni" a "ridegtartás" vallására. Mindenki úgy nevel és tart növényt, ahogy úri kedve és pénztárcája engedi. Elgondolkodni és kipróbálni sem kötelező. De lehet. Még az sem kizárt, hogy érdemes.

Űdv, üdv minden kíváncsinak!