A légyott igen (a rézsút nem, de annak csak népetimológiája az út, bár az utca, tálca helyesírása népetimológiás), az egyén tényleg tartható határesetnek. Lehet, hogy egyetlen kivétel (hiszen az ugye szóban az ékezet hiánya miatt már indokolható az u-gye elválasztás). Bár abszolút kivételes mesterséges szóalkotás, és a TESz. szerint csak valószínűleg összetétel. Még ezt is írja a TESz.: „összetétel volta elhomályosult, s ma az egy származékszavaként hat” (kiemelés tőlem). Persze ettől még elvben ott a két morféma (bár nem tudnám megmagyarázni, hogy ha összetétel, akkor mitől nem [ggy]-s az ejtés; s ha a hosszúság perdöntő lehet az ugye esetében, akkor az egyénnél is lehet érv). (Ellentétes utat járt be a szemöldök, amit összetételnek szoktak érezni, bár származékszó. A helyesírás az etimológiát követi.)
Az az igazság, hogy az egyén szó elválasztására utaló szótári állásfoglalással sehol sem találkoztam, tehát még azt sem mondhatom biztosan, hogy valaki számára nem volt triviálisan összetétel. (Bár Elekfi pedáns Magyar ragozási szótára is egyszerű szónak tekinti.)
Ha viszont képzett szóként választjuk el, akkor lényegében nem választjuk el, tehát az összetételi határ szerinti elválasztás elvét sem sértjük. :)