Ha már a stoppolás szóba került....  pár éve történt, motorokkal jöttünk hazafelé az Aranyosi völgyön, s megálltunk egy kávéra azt hiszem, Scarisoara-an (nem tudom a magyar nevét, térképet most elővenni nincs kedvem). Remélem, a magyar név nem tudása nem ad alapot semmilyen személyeskedésre!

   Szóval iszogatjuk a kávénkat, múlatjuk az időt, elnézegettem a templomból frissen betért embereket, az arcokat. Ez egy "bar+magazinmix" volt, olyan kocsma és vegyesbolt együttese. Eredetileg azért álltunk meg, mert évekkel korábban én egy fantasztikus helyben sütött kenyeret vettem ott az egységben. Gondoltam, most is viszek haza pár darabot. Nem sikerült, úgy tűnik az EU miatt már nem lehet ilyen házi jellegű kenyeret sütni. Ez csalódás volt.

   Közben odaült egy helyi 50-esnek kinéző móc, és beszélgettünk, nem beszélt magyarul, de megértettük egymást. Feltűnően segítőkész volt, kávés csészéket vissza vitte, segített vissza vinni a motorhoz a hátizsákot, s csak akkor esett le, mit akar, amikor indítottam a motort s minden áron fel akart ülni a motoromra. Jeleztem, hogy ez így valahogy nem lesz jó, mivelhogy a hátsó ülést és csomagtartót teljes egészében elfoglalta 2 hátizsák és a málhazsák, amelyben a cuccok voltak. Oda képtelenség volt ülni.

   Végül is megoldottuk a lehetetlen helyzetet, emberem végig hátsó a lábtartókon állva(!), alatta a csomagokkal kibírta azt a cca 15 km-t, ameddig el akart jutni. Nagy látványosság volt, mindenki szájtátva nézett, ahol elhaladtunk. Én közben azért szorítottam, nehogy a helyi policájba bele fussunk valahol.