Kedves Indigo Girl!

Mielőtt kilátástalan vetélkedés alakulna ki köztünk a tekintetben, hogy kinek a tapasztalatai és tudása a frankóbb, csak tényekre szorítkozva írom a következőket - nem vitatva, hogy a Te tapasztalataid és tudásod is lehet igaz, arra az adott helyre, ahol szerezted őket. Ezzel együtt szívesen megnézném, hogyan ültetsz és gondozol növényt. Egyszerűen azért, mert vannak - lehetnek - olyan momentumok, apró "nüanszok", amelyeket az ember észre sem vesz, le sem ír, de befolyásol/hat/ják az eredményt vagy eredménytelenséget és eszébe sem jut, hogy ez így van.
Egy biztos: hosszú évek óta küldök növényt csomagban, kezdettől fogva kiemelve a konténerből és a földlabdát némileg kisebbítve. Ehhez képest - esküszöm! - Te vagy az első, aki ilyen problémát jelez. Lehetne mondani, hogy a többi /valamiért/ hallgat. Dehát nem kis hányada a megrendelőknek visszatérő, újra meg újra rendelő és van közte Jászárokszállás, Szarvas vagy Mórahalom ugyanúgy, mint Tiszaföldvár, Szerencs, Sárospatak, Nagykanizsa, Palotás vagy Bér -stb. Ha hasonlóan sikertelenek lettek volna, vagy faképnél hagynak, vagy reklamálnak -gondolom. Meg azt is gondolom, hogy Részedről is ez lett volna célravezető, de akkor frissen, amikor a dolog történt, mert ma már gyakorlatilag lehetetlen visszanyomozni, mi volt a baj. Mindenesetre sajnálom. És valamit még hozzá kell tennem. Nem kevés esetben éppen az bizonyul hibának, amikor "agyon gondoznak" egy növényt. Ha elmégy eredeti élőhelyekre, sokszor megdöbbenhetsz azon, milyen hallatlanul rideg körülmények között állnak helyt a növények, különösen az un. pionír fajok, mint a fenyőfélék legtöbbje is. ehhez képest éppen a képzett kertészek többsége - a tanultak hatására és mély meggyőződéssel az iránt, hogy jót tesz és ezt így kell tenni - rengeteg időt, pénzt, öntözővizet, tápanyagot pazarol szívós, "igénytelen" /eredetileg!/ növényekre. Sajnos, az úgynevezett "intenzív" nevelési technológiák /tőzegben nevelés, tápoldatozás vagy lombtrágyázás stb/ "felfújt", "egyszer használatos" növényeket eredményeznek, amelyeket a "normál" kerti viszonyok közé víve akkora stressz éri őket, hogy valóban pátyolgatni kell őket, hogy valami esélyük legyen. Az én növényeim nem ilyenek, nem így vannak nevelve és tartva, állandó helyükre ültetve sem igénylik a szakma által ma standardnak tartott módszereket.
És még egy dolog. A C. deodara magról nevelt példányai vagy régebbi fajtái, melyek a Himalája monszunesős helyeiről hozzák érzékenységüket, megfelelnek annak, amiről írsz. De: pl. a Karl Fuchs vagy a Paktia nevű, viszonylag új fajták / max 10 év/, amelyek PaKISZTÁN ÉS aFGANISZTÁN SZÁRAZ ÉS HIDEG HELYEIRŐL VALÓK,legalább olyan hidegtűrők és szárazságtűrők, mint a török származású C. libani-k. Ha Te fagyzugos, zord helyen kertészkedsz, miért is nem a legszívósabb Cedrus fajokat és fajtákat kultiválod?
Az arborétum egy nagyon szeles /Oroszlány - Velencei tó szélcsatorna a Vértesen át/, max 6 százalékos délkeleti lejtőben van, se víz, se tápanyag, csak 8,6 pH meg max 30 cm "termő réteg, alatta kő. A faiskola meg Csákvár község közepén, nem lejtőben, olyan szeles helyen ahol idén májusban 40 éves ezüstfenyőim dőltek a szomszéd házára. Így aztán a téli hideghatáshoz mindig hozzáadódik az amik meg a kanadaiak "chill-faktora", a szél plusz hűtőhatása. Ezzel együtt persze lehet, hogy a Te területed a zordabb. De itt sem sétagalopp az életben maradás. Merthogy az utolsó télen pl. a leg hidegtűrőbb fügefajtáim nálam is tövig visszafagytak...

Üdv

hodijoschka