Sötét kapuk, magas házak, fényes udvarok.
Nyíljatok meg lábam előtt, ha arra indulok.
Felhő,felhő fenn az égen,vártunk már nagyon.
Esőt hozz a virágoknak,mosd el sok bajom.
Fehér ingem tiszta legyen,olyan, mint a hó.
Átok engem el ne érjen,ne bánthasson szó.
Kutyák ugatása ne verje föl álmom,
Őrizz engem e világon.
Fényes utakon engedj szabadon járnom.
Árva szívem annyira fáj,éget a bánat,

Mosd el szél, zivatar.

Értem nyílnak a réten a virágok,
A felhők között magasan járok.
Engem hívnak a harangok,
Én elmegyek és ti itt maradtok.
Madarak ha szállnak, helyettem is szállnak,
Híreket visznek üzenetet várnak.
A baglyok elalusznak, ha eljön a reggel,
Kakas kukorékol, hogyha a Nap felkel.
Erdő közepében járok,egyszer, majd

Rád találok.
Csillagom vezess!
Én utánad megyek.