Babits Mihály

A veranda hűvös már

 

 

A veranda hűvös már
vadszöllőlomb vörös már.

 

Fanyar bor az asztalon
Lelkünkben az unalom.

 

Megtörött a bor színe
mint a haldoklók szeme.

 

Iszunk apró kortyokat
hallgatunk rá nagyokat.

 

Nézzük a vén telkeket
a vetkőző kerteket.

 

Aki maradt, bús levél,
fázik mind és fáj és fél.

 

Fázik mind és fél és fáj
valami rossz vándort vár.

 

Jön a vándor mogorván
köpönyegét vonszolván.

 

Köpönyege föllege
betakarja az eget.

 

Lehellete csúnya szél
akit ér az meg nem él.

 

Jaj levelek, hol bújjunk?
Mit csináljunk, lehullunk.