Mediterránumnak:

A C. sempervirens Serbica B. Bánfai József dunaalmási kertész és nemesítő növénye, melyet a 80-as évek legelején Érden talált egy házikertben. A kerttulajdonosok hozzánk költözött szerbek, a magot onnét hozták és itt neveltek belőle növényt. Tegnap rákérdeztem Bánfainál, a Serbica a 85/86-os télen is fagykár nélkül telelt. Ma már tíz méternél magasabb sudár oszlop.

Visszanéztem néhány évre a fórum tartalmát és több helyen is nagyon zavaró volt, ami most Nálad is előjön: a "valódi ciprus" fogalmat csak a C. sempervirens-re használod, mintha ez annak a szinonimája lenne. De ez nem így van!

A C. sempervirens vulgáris neve vagy európai ciprus, vagy európai valódi ciprus vagy - a karcsú tipusok és fajták - "olasz ciprus" néven futnak. Azért nem használható rá a valódi ciprus kifejezés így magában, mert ez egy egész fenyőnemzetség neve /Cupressus/ és emlegetik Eucypress /"valódi"/ ciprus néven is. Ez a nemzetség - rendszertani szemlélettől függően 18 vagy 23 fajt ill. varietast foglal magába, /ezek tehát mind valódi ciprusok!/ Elterjedési területe Dél-Európa, A Himalája tágabb körzete, Észak-Afrika,, Kína, Nyugati Észak-Amerika és Közép-Amerika. A Ciprusfélék családján /Cupressaceae/ belül ez csak egy nemzetség a 21-ből, melyek közül a legismertebbek az Austrocedrus, a Calocedrus,, A Chamaecyparis /hamisciprusok/, a Juniperus /borókák/, a Platycladus /keletfa, régebben Thuja orientalis vagyis keleti tuja/, Thuja /életfa,tuja/ és Thujopsis /hibatuja/.

A valódi ciprusok legfontosabb megkülönböztető jegyei a többi rokon nemzetségtől: a két vagy három év alatt beérő magok az 1-4 cm átmérőjű, diószerű tobozokban, melyek tobozpikkelyei párosan átellenesen állnak és sokszor "szarvacskásak", máskor szinte teljesen simák, olykor hamvas-viaszos felületűek, beérve többnyire szürkésbarnák, elfásodottak. A hamisciprusok, tuják ezzel szemben mindig a megjelenés évében beérlelik és kiszórják magjukat, tobozaik sokkal kisebbek és részben nem is fásodnak el, hanem pl. nyugati tujánál papírszerűen vékony pikkelyűek. A ciprus növények talán legfontosabb azonosítási jegye, hogy szinte mindig és mindegyik faj csúcshajtásai mereven felfelé állnak - szemben a hamisciprusok mindig bókoló csúcshajtásaival.

A lényeg: ha a C. sempervirens-t európai vagy olasz ciprusként emlegetjük, akkor pontosan tudható, miről beszélünk. A valódi ciprus kifejezést meg hagyjuk meg azoknak, akiket illet: az Arizona, a Goven, a Macnab ciprusnak és a nemzetségbe tartozó összes többi társuknak.



Alesnek: a fotóidon valószínúleg keleti életfa, más néven keleti tuja /Platycladus orientalis/ példányai vannak. Kapitálisak, lehet, hogy az ország legidősebb példányai közül valók! Érdekes lehetne a származásuk, hogyan, mikor, ki ültette, mennyi idősek?

A pontos azonosításhoz viszont jó lenne közelkép 20-30 cm-es hajtásról és ugyanilyen felvétel a tobozairól.