Juhász Gyula

Fák 

 

 

 Oly mozdulatlanul nyugodtak 

A kerti fák az őszi fényben. 

Talán a nyárról álmodoznak, 

Csak egy levél hull néha szépen. 

 

 Az élet csöndje ez a béke, 

A nyugalom e nagy tenyészet, 

Örök erők szent szövedéke, 

Lehullt levél én, elenyészek. 

 

 Avar leszek majd az avarban, 

Míg fölöttem a fiatal fák 

A lombjaikat diadallal 

Az örök égnek fölmutatják.