"Eupolemosz, Artapanosz és az alexandriai zsidó történetírók jórészt meséket közöltek, melyekben csak alig lehetettek hiteles információk". Ezzel teljességgel egyetértek, sőt bennem sokkal erősebb megfogalmazás érlelődött meg velük kapcsolatban.
Pedig azt hittem Eupoelosszal már jutunk valahová, aki azt írta, hogy Melkizedek Gerizimnél fogadta Ábrahámot, ekkor ugye ő lehetett volna Sichem királya. Utóbb azonban mint kiderült, erős a gyanú, hogy Eupolemosz szamaritánus 'érdekvédő' volt, és ezzel el is szállt hitelessége is e téren...A maradék meg akkor, amikor Ábrahám tanítja a babiloniakat a főníciaiakat meg az egyiptomiakat a csillagok tudományára...
A Siddim-völgyi csatában nála az Örmények támadták meg Főníciaiakat. Bizarr. Erre ráfoghatjuk, hogy itt a Nagy-Örményország területére gondol, ami nagyjából szimbolikusan megfelel a Hettita birodalomnak (és esetleg anatóliai és felső-mezopotámiai szövetségeseinek). Az, hogy a siddim-völgyiekből hogyan lesznek főníciaiak, rejtély előttem (de lehet, hogy csak 'egyszerűen' akart fogalmazni). Mindenesetre Josephus megjegyzi, hogy a szichemi szamaritánusok sidoni származásúnak mondják magukat, lehet ez járt az ő fejében is.

Van viszont egy érdekes adat Melkizedekről az Enoch 2.-ben (ezt 1. század körülre datálják), miszerint őt is szűz szülte, illetve anyja halála után csak úgy előjött belőle, készen, ruhástul, felnőtten, hogy aztán Gabriel(vagy Mihály) arkangyal elvigye a paradicsomba, hogy ott vészelje át a vízözönt.
Ezeknél a szűz szüléseknél mind sejthető, hogy itt nem arról volt, szó, hogy ne lett volna apja a gyermeknek, hanem hogy az apja nem 'materiális', vagyis a nemtő egy Isten (ezzel egybevágnak az allúziók Melkizedekről, mint az isten fiáról a holt-tengeri tekercsekben).