grouchiy Creative Commons License 2010.09.14 0 0 657

A piszkos ősz járkál térdigmély aranyban, 
s rongyait letépi halkan. 
Csorogni kezd vére bíbora. 
Olyan alélt, hogy semmit se akar, 
a Napba bámul búsan egy
málló fenyéren. 
Ledől s már-már alunni vágyna,
álomtalan álmot egy
régi ágyba' 
de nincsen út, mely arra vinne már.
Sívében kínok és fájdalmak üszke,
s még hallja, amint fújja-fújja büszke 
aranykürtjét a Nyár.