Heinrich Heine

Esti erdőben bolyongok

 

Esti erdőben bolyongok,

álomittas fák alatt,

s mintha csak velem bolyongnál

egyre, gyöngéd árnyalak.

 

Ugye itt van bájos arcod?

Itt lebeg fehér ruhád?

Vagy csak a holdfény hatolna

a fenyőhomályon át?

 

Földre pergő könnyeimnek

halk neszét hallom talán?

Vagy valóban sírva kísérsz

utamon, te drága lány?

    (Kálnoky László fordítása)