SZILÁGYI DOMOKOS

ŐSZ

 

 

 Tövist virágzik az idő,

mázsás ködöt a levegő,

légüres bánatok lebegnek,

szállanak, zuhannak, leesnek.

 

Avar hullámzik, bokámat

nyaldossa, szívemig fölárad

- ősz, te szilaj, te szomorú,

kegyelmes szívbéli háború,

 

add, hogy a szemem szép tágra,

kerekedjék a világra,

s legyen a szavam oly könnyű

s oly éles, mint a tavaszi fű.