Zelk Zoltán

Ez már az ősz

 

 

 Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök

 dalt próbál szegény, a füvek között.

 Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -

 nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

 

 Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.

 Közeleg a rozsdaszínű áradat.

 Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -

 elnémul a rigó, el a tücsök.

 

 Mily korán jő, mily korán tör felénk -

 hogy kortyolnánk még a nyár melegét!

 Be üres is volt idén a pohár,

 be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

 

 S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák

 az őszi ég keserű sugarát.

 Hiába isszák, nem ad már erőt,

 csügged az ág, sárgára vált a zöld.

 

 Csügged az ág, ejti leveleit. -

 Ó, ha az ember is a bűneit

 így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,

 de állhatnék telemben bűntelen!