Eupolemosz, Artapanosz és az alexandriai zsidó történetírók jórészt meséket közöltek, melyekben csak alig lehetettek hiteles információk, és tkp. már évszázadokkal ezelőtt elvesztek könyveik, úgyhogy csak töredékek maradtak ezekből. Így pld. Euszebiosz keresztyén történetíró egy nagyon értékes munkájában: Praeparatio Evangelica

Én csak ennyit olvastam a történetről, hogy van egy szír változat, ami eltér valamennyiben a másiktól, ha benne van a Brooks könyvben úgy nagyon jó (én ezt csak most leltem, mikor egy linket kerestem a könyvhöz, ugyanis én az újabb fordítást -lásd. a másik linket- használtam).
De hozzá is teszem, hogy én évekkel ezelőtt csupán azért foglalkoztam az apokriffal, mert már akkor odajutottam, hogy két érdekes momentum van benne számomra. Az egyik, amit az egyiptomi mítoszokból tudtam, hogy egy óriási, különböző színekben pompázó madár jön Héliupoliszba bizonyos időközönként, amiről mindig is azt gondoltam, hogy egy korai, titkos, de rendszeres kapcsolatra utalt a Vénusszal. Viszont ezen kapcsolatról az egyiptomiak nem nyilatkoztak semmit, viszont itt van egy apokrif, ami tkp. "belső információkkal" rendelkezik egy ilyen héliupoliszi leszállásról...
A mások, hogy a legenda kapcsolódott a "toronyban élő szűz" sokhelyt ismert legendájához, amit hajlamos voltam összekapcsolni azzal, hogy eredeti funkciójában egy önkéntes felajánlkozás volt az istenség papnőjétől, aki termékenységi rítusra hív egy égi lovagot, akik akkoriban valóban meg is jelentek a földön...
De úgy látszik a történetet -valóban Nolanus hatására- még érdemes tovább is vizsgálnunk...