Gyüre Lajos

Ha kéne se

                             _{^{„Ha kéne se tudnék mást vallani”
                                                 (Sziveri János)}}

Ha kéne se ha falhoz állítva
ha állna már a szégyenkalitka

ha véresen földre leteperve
ha újból százszor halálra verve

Csak így csak magamnak holtra válva
millió halálomat bejárva
csontig rágott szólamokba zárva
vállamra omló ködben állva

Még mielőtt elemeimre bomlok
kinyúlik testem a gerinc a homlok
a szem üregében a látó két bogár
sötét medrében túlvilág folydogál:

tarisznyámba zab lovaimnak abrak
sarkig kitárva minden vakablak
Fáradt vagyok hagyjatok magamra
minden elfogyott üres a kamra

És nem érdekel a játékotok
se a színes szólamok se a botok
üveggolyók se fényes cirádák
– élem tovább a magam világát

Én mindent megettem csak a spenót
köptem-rúgtam nem ízlett fenemód
fontak rám ostort törtek husángot
s Bagó későn hozta a virágot

Lehet hogy Boka nem is akarta
pedig már cérnával fel is varrta
anyja azt az egyetlen gombot
hordja a szél a homokdombot

Csip-csip csóka vak varjúcska hova
megy a nyúlacska: ides és tova
csöndben kivisznek az ákácosba
hátára vesz a Szent Mihály lova