4. nap: Hála a légkondinak nagyon jól aludtunk, és reggel elég korán ébredtünk, így 8-kor már egy óvárosi kávézóban ittuk az elmaradhatatlan bosnyák kávénk. Nagy kávésok vagyonk, és annyira megszerettük ezt a török kávéra emlékeztető formát, hogy emlékbe végül egy ilyen kis kétszemélyes készletet hoztunk haza. 11-ig sétáltunk, bámészkodtunk ebben a bájos városkában, közben egy bácsinál vettünk egy 1,5 literes üveg gránátalma szörpöt, jól jött később is,azzal ízesítettük a vizünk, isteni finom volt. Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni mindenről, de igazán nem lehet elmesélni, látni kell. Az időnk viszont szűkös volt, így felírtuk a listánkra, ahová még vissza kell menni, és indultunk tovább.

A következő célpontunk Medjugorje volt. Kicsit letértünk a főútról, és egy elég félelmetes szerpetinen közelítettük meg a zarándokhelyet. A kilátás megint gyönyörű volt, de itt bizony nem lehetett sehol megállni fotózni, sőt volt, hogy kanyar előtt meg kellett állnunk elengedni a szembejövőt. Szerencsére túléltük, és megérkeztünk, parkolóhely bőven volt, és persze tömeg is. Meg hőség, de ezt kicsit enyhítette az állandóan fújó enyhe szél. A templomban éppen miséztek, így alaposan nem tudtunk körülnézni, a templom előtt pedig zarándokok és turisták tömkelege. Őszintén rám nem tett akkora benyomást, de az is igaz, hogy nem vagyok vallásos. Egész utunk során egyedül itt találkoztunk magyarokkal, zarándok csoporttal voltak. De azért Mostarba is biztos járnak sokan honfitársaink közül, mert az éttermes leányzó is emlegette őket, és az apartmanban is rögtön a fiam keresztnevére nézve a leányzó kérdezte, nem járt-e már náluk, mert emlékszik a névre :)

Jó egy óra nézelődés után indultunk tovább. Kicsit eltévedtünk útközben egyszer, de végül sikerült visszakeverednünk a helyes útra. A horvát határnál elég sokat kellett várni, a helyiekkel elég sokat szőröztek a horvátok, velünk szerencsére nem. A következő horvát-bosnyák határnál már simán átmentünk, és 6-ra Neumban voltunk. Mivel ez egy boszniai túra volt, így elhatároztuk, hogy ott szállunk meg. Végül egy útra tévedtünk, ami egyenesen a Hotel Neum parkolójába vitt, bementünk hát érdeklődni, és végül kivettünk 120 EUR-ért 2 éjszakára egy kétágyas fürdőszobás szobát csodás tengerparti kilátással, ámde légkondi nélkül. Ez hiba volt, de erre csak késő éjjel jöttünk rá, amikor nem tudtunk sehogy elaludni a melegtől. Végül a fiam kiköltözött az erkélyre aludni, én meg vizes törülközővel takaróztam, így sikerült az alvás. Az árban a reggeli és a vacsora is benne volt, így este már ott vacsoráztunk. Még soha sehol nem voltam ilyen félpanziós ellátással, de egyszer ezt is ki lehetett próbálni. A kaja végül is nem volt rossz, de egy kicsit elsózták, legalábbis a mi ízlésünk szerint. Azért jóllaktunk itt is, de messze ez volt a legrosszabb vacsoránk az egy hét alatt. Szóval ezentúl sem fogunk félpanziós, pláne nem all inclusive ellátást kínáló nyaralásokra befizetni :)

Az aznapi extra melegre való tekintettel eléggé kivoltunk tikkadva, ezért vacsi után már csak csendben üldögéltünk az erkélyen, gyönyörködtünk az öböl esti fényeiben, majd aludni tértünk, ami végül nagy nehezen de sikerült.

Folyt. köv. hétfőn