Szia Milu,kedves!:)

***

Végülis akár igaza is lehetne az alábbi mű írójának, ha ez az igazság -amit ő állít- nem ugyanolyan spekulativ alapokon nyugodna, mint minden egyéb igazság a témával kapcsolatban.
Milu: tudod, hogy nem vagyok egy "teljesen pogány" ember, a magam módján -belátom, sokszor a magam értelmezésében- elfogadom mindazt, amiben Te is hiszel.
De.
Véleményem szerint Júdás élete -és főleg az "események" előtti élete nem ismerhető olyan részletességgel, aminek alapján annyira kemény konkrétumokkal jellemezhetnénk őt, mint ahogy az alábbi műből -és sok egyéb műből - következik. Még az ún. apokrif írások -amelyek között pedig még Judás evangéliuma is megtalálható!- sem biztosítanak elég hátteret Judás jellemének -és főleg szándékainak, cselekedeteinek- tökéletes kiértékeléséhez. Ezért aztán bármilyen részletes és alaposnak tűnő leírása annak, hogy mit és miért tett, nem más, mint puszta spekuláció. Ennek értelmében engedd meg nekem, hogy a magam spekulatív esetleírását is megemlítsem /ami persze sokkal közelebb áll az általam idézett mű álláspontjához, feltételezéséhez/.

Ha bármilyen nyomát véled felfedezni "spekulációmban" a tiszteletlenségnek / vallási vonatkozásban, persze/, kérlek hidd el, hogy egyáltalán nem az a szándékom! Sem a cinizmus, sem a kételkedés. Csupán a megértés szándéka vezérel.

Jézus élete és halála önmagában is egy óriási talány. Ha a hit szeművegén át nézzük, akkor persze minden tiszta és egyenes, hiszen -úgy vélem- a hit mérőpoharába már nem férhet semmi a kételkedés italából, mert csordultig kell lennie hittel, más oda már nem töltődhet, hiszen az igazi hit attól válik "igazivá", hogy nem kételkedik, nem keresi a minden történések mozgató erőit.
De próbáljunk egy kicsit ettől elvonatkoztatni és egy kicsit -profán a szó, tudom- racionálisabban megvizsgálni a történetet, illetve ennek esetleges okait.

Az egész Ószövetséget -és elég nagy mértékben az Újszövetséget is- áthatja egy gondolat, egy vezérelv, ha úgy tetszik. Ez a gondolat megjelenik szinte minden fejezetben valamilyen formában és nyomon követhető a Biblia teljes története során. Persze megkockáztatom, hogy ez nem csak a Biblia könyveire vonatkozik, nyomokban megtalálható más vallások történetében is.

Ez a vezérelv pedig az "elrendeltetés" -elve.

Arról van szó, hogy a Bibliában szinte minden fontosabb esemény, történés szinte igazolhatóan előre elrendeltetett, valahol az előzményekben -ha csak utalással is, ha csak áttételesen is, de- megíródott.

Így van ez Jézus történetében is. Nem is kell sokat utalnunk az ószövetségi szövegekre -aki tudja, tudja, aki nem, utána nézhet- , de magában az Újszövetségben -konkrétan Jézus szavaiban is- megtalálható a történések előrevetítése, fátumszerű megfogalmazása.

Az én spekulativ elméletem szerint -ami persze voltaképpen nem igazán az enyém, hiszen információm ezzel kapcsolatban szerzett, hallott és olvasott dolog /na, ja: az ember egyetlen verbális információval születik a világra, azzal, hogy :"OÁÁÁÁ!"/- de a nézet leírásával kapcsolatos "félpogányság" vádját nekem kell vállalnom most- szóval az én elméletem szerint Jézus sorsa -és minden Vele kapcsolatos személy sorsa már jóval Jézus születése előtt elrendeltetett. Mai -megint csak profán - szóval kifejezve: az egész történet egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlott le, nagyon szigorú és nagyon kérlelhetetlen rendező által levezetve.

Jézus élete és halála, valamint megdicsőülése nem egy ember -egy sajnálni való ember- története. Jézus -most tényleg bocsáss meg a hasonlatért, tényleg semmi tiszteletlenségi szándék nincs benne- egy "céleszköz" volt, ahogy céleszköz volt az összes próféta, köztük Judás is. A cél persze olyan hatalmas ívű, olyan fennkölt és emberi ésszel fel sem fogható, ami megért /megért??/ minden áldozatot. Ez utóbbi mondatom csak egyéni feltételezés, hiszen én magam nem állítom azt, hogy ezt a célt képes lennék teljes egészében felfogni és értelmezni. Ez a cél túlmutat minden emberi dolgon és túlmutat minden emberi célon és megértésen. De HISZEM, hogy maga a cél az EMBERÉRT van, az emberért jött létre és az emberért létezik ma is.

Tehát Jézus története egy valódi áldozat története volt. Igen , valódi áldozat és nem csak olyan értelemben, ahogy ma az Agnus Dei fogalmát értelmezzük!
Mert áldozattá lett ő úgy is, mint Isten fia, de áldozattá lett úgy is, mint ember! Áldozattá lett egy olyan szerepben, amit -és ez talán számára a leggyötrelmesebb- nézetem szerint Ő maga kezdettől fogva pontról-pontra előre ismert, tudott! Gondolj bele! Egy ember, aki végülis -még nem érve el istensége, megdicsőülése kiteljesülését- úgy éli le rövidke életét és -ez is nagyon fontos!- úgy éli át minden cselekvését, hogy közben tudja: emberi élete közeli végén szörnyű áldozattá lesz, meghal -nem közönséges halállal- és ráadásul olyan emberek miatt, olyan lények érdekében -hiszen Ő értünk adta életét!- akikről talán lelke mélyén nem volt meggyőződve, hogy erre érdemesek. Azután ami a legszörnyűbb az egészben, hogy tudja, sorsa ellen semmit nem tehet. Mert sorsa nem az ő kezében van, hanem teremtőjében, aki ezt a sorsot neki szánta, aki számára ezt a -bocsánat- "szerepet" kiosztotta, aki -most ezer bocs!- Őt titokzatos céljának eszközéül felhasználja!

Nos, az előbbiekből -is- következően én úgy vélem, hogy az egész történet minden szereplője fontos, nagyon fontos része volt az eseményeknek. Mindannyioknak "útja", meghatározott ösvénye létezett az események előrehaladtával, amelyről csak képzetesen térhettek le, valóságosan korlátok között mozogtak -habár erről nyilván nem tudtak, tudhattak.

Ilyen előre meghatározott szerepe volt Júdásnak is. Mégpedig -megkockáztatom- az összes próféta közül az ő szerepe volt a legfontosabb! Ezen most lehet mosolyogni, ebben most lehet kételkedni, de gondolj bele: ha az egyenletből bármelyik prófétát kiveszed, mi történik? Lehet, hogy semmi. De vedd ki ebből az egyenletből Júdást és látnod kell, hogy máris értelmezhetetlenné lesz az egyenlet, nincs gyöke, megoldása. Júdásnak el KELLETT árulnia Jézust ahhoz, hogy a történet úgy folytatódjon, majd befejezést nyerjen, ahogy elrendeltetett. Ha pedig így volt, akkor voltaképpen Júdás ebben az egész történetben egy áldozat volt, ráadásul egy olyan áldozat, aki tudta és tudhatta, hogy élete és halála -az utókor által- nem lesz dícsőségesnek, áldozathoz méltónak megítéltetve, sőt: neve és élete, tette, eggyé válik az árulás, a hűtlenség fogalmával.

Jómagam fatalista vagyok, tudom. De még ettől elvonatkoztatva is úgy gondolom, hogy életünk és sorsunk -valamilyen formában és valamilyen szinten- előre determinált és cselekvéseink sorozata csak a látszólagos függetlenség illúzióját kelti. Mindegy is, minek nevezzük a korlátokat, amelyek beszorítanak bennünket az ösvény vonalába, ami számunkra az utat jelenti, ez az út létezik és létezett, mióta világ a világ. Így volt hát determinálva az út Júdás számára is és az, hogy az ő sorsa összefonódott hitünk legnagyobb alakjáéval, nem véletlen. Ahogy az sem véletlen, hogy úgy fonódott össze, ahogy ez megíródott. Én sajnálom őt, habár igazából ez a sajnálat talán csak abból a tudatlanságból fakad, ami megakadályoz engem -és minden embert-, hogy átlásson azon a ködön, ami az életünknek nevezett valamit elválasztja attól a lehetséges másik "valamitől", ahol talán a fogalmak -sajnálat, árulás, dicsőség, élet és halál- teljesen más értelmezést kapnak.

Dehát ember vagyok. Nincs más eszközöm, csakis az, amit emberi mivoltom rendelkezésre bocsát számomra. Csak így és ezekkel az eszközökkel mérhetek és mérlegelhetek.
Vagy hihetek, vagy kételkedhetem. De úgy vélem, a kettő nem okvetlenül kerül antagonisztikus ellentétbe egymással -még ebben az esetben sem.

Elnézést kérek mindenkitől a hosszú szövegelésért...talán a mostanság tapasztalt őrült topikforgalomban ez nem jelent senki számára közlekedési akadályt.:-)

Karak