Szarajevóban a Hostel Gonzoban laktunk, Gatacka 33. Lehet azért volt ilyen jó az ára, mert mi voltunk az egyedüli vendégek :) De a neten is 70 KM-et írtak kétágyas szobára, az sem rossz azért.

Képek majd lesznek, csak most a sajátom szervízelés alatt van, kölcsöngépről netezek, erre meg nem töltöm fel őket.

 

Folytatás:

 

3.nap: Reggel kicsit hosszabb lustálkodást engedtünk meg magunknak, 9-re mentünk reggelizni, az előző napi kisfiú édesapja volt most az ügyeletes, szívét-lelkét beleadta a kiszolgálásunkba. Megint olyan bőséges reggelit kaptunk, hogy az ebédre nem volt később gondunk. Mivel nem akartunk a belvárosban parkoló kereséssel foglalkozni, érdeklődtünk a tömegközlekedés felől, már ugrasztotta is a kisfiút, aki eljött velünk az amúgy mindössze 3 percre lévő trolimegállóig, megmutatta hol tudunk jegyet venni, és mondta, hogy a végállomásig utazzunk vele. Persze térképet is kaptunk tőlük. A trolijegy 1,6 KM-volt, 20 perc alatt értünk be vele.

A végállomástól 5-6 perces sétára már az óvárosban barangoltunk.

 

 Szarajevó óvárosa mesés, keleti hangulatú utcák, mecsetek, katolikus dóm, ortodox templom, minden, mi szem-szájnak ingere. Nagyon tetszett a rézművesek külön kis utcácskája. Meg persze dög meleg, és hatalmas tömeg. Benéztünk a hús- és sajtpiacra, vettünk is nassnak egy darab nagyon finom juhsajtot. Sok helyen vannak ivókutak, a mecsetek udvarán csobogók, mivel mondták, hogy a víz iható, ki is próbáltuk. És tényleg, attól kezdve mindenhol ittunk csapvizet, de semmi bajunk nem lett. Egyszer ültünk le közben egy kávéra, egy elég autentikusnak kinéző helyen. Napokat el lehetne Szarajevóban tölteni, el voltunk ragadtatva a várostól, meg is fogadtuk, hogy tuti még visszamegyünk egyszer. De sajnos nekünk csak óráink voltak, így elindultunk vissza a buszpályaudvarra. Még útközben megnéztük a zsinagógát is, hogy teljes legyen a vallási sokszínűség, és a 7 testvér emlékére emelt kis mecsetet, ide járnak a hét testvért szimbolizáló ablakokhoz egyenként mindegyiknél imádkozni a helyi muszlimok. Még nem találtam rá, hogy ők miért is nevezetesek, de ki fogom nyomozni előbb-utóbb.

Ideje volt visszafelé indulnunk, így újra trolira szálltunk. Útközben a troli ablakából még sok helyen láttuk a háború nyomait, szétlőtt, golyónyomokkal tarkított házakat.

Délután 2-kor indultunk tovább. Szarajevó még marasztalt egy kicsit, 3 volt, mire ténylegesen elhagytuk a várost, ugyanis építik az elkerülő autópályát, egy órát tölthettünk egy a budapestit idéző dugóban.

 

Végül sikeresen kijutottunk, és ismét egyre szebb hegyek között kanyargó szerpetinen haladtunk. Útközben először a Jablanicai-tó partján álltunk meg hosszabb pihenőre. Ha legközelebb erre járunk érdemes lesz itt is eltölteni pár napot, maga a tó is gyönyörű, és biztos szép túraútvonalak is lehetnek a környéken.

A tó után elértük a Neretva völgyét. Sokszor szemünk-szánk tátva maradt a látványtól, annyira lenyűgöző. Mégegy kávézós pihenőt iktattunk be Mostar előtt, egy helyen különösen szép sziklákat fedezett fel a fiam ( ő geológus, különösen fogékony rájuk ), azokat kellett kicsit alaposabban megszemlélni.

Este 6 körül értünk Mostarba, nagy nehezen találtunk egy parkolót, majd először az itt ajánlott Konak apartmant kerestük meg, csak néhány percre volt attól, ahol sikerült megállnunk. Egy nagyon szép, tágas, légkondicionált ( ez fontos volt abban a melegben ) apartmant mutattak, 45 EUR-ért, be is költöztünk rögtön. Mire lezuhanyoztunk, átöltöztünk be is sötétedett. Indultunk felfedezni az Öreg-hidat, az óvárost esti fényben. Valóban nagyon közel van ez az apartman mindenhez, 2-3 perc múlva már a hidat fényképeztem esti kivilágításban. Elképesztő nyüzsgés volt mindenhol. Árusok, éttermek, kávézók és persze turisták tömkelege. Ettől függetlenül nagyon tetszett, utolérhetetlen hangulata van, az egyik város a világon, ahol akár le is élném a hátralévő életem. Átsétálva a hídon benéztünk a háborús múzeumba, borzasztó volt az a pusztítás, ami ott lehetett. Szerencsére már csak néhány romos ház, és az ott látható fotók emlékeztetnek a pár évvel ezelőtti rémségekre.

Séta közben alaposan meg is éheztünk, így engedve egy nagyon helyes leányzó csábításának beültünk egy étterembe. Nem volt rossz választás, az étterem folyóparti teraszán költhettük el igazán fejedelmi vacsoránkat. Finom és megint olyan bőséges volt, hogy én meg sem tudtam mind enni. Az egész sörrel, kávéval, üdítővel 25 EUR volt.

Aztán vége lett ennek a napnak is, és a nap végével együtt mi is aludni tértünk.

 

Folyt. köv.