Asenath neve valóban Neith-hez kapcsolódik, de szándékosan nem írtam róla, mert Héliupolisztól nem félre, csak elvisz...
Az ókori egyiptomiaknál amúgy általános megszokás volt valamelyik istenük (volt vagy négyezer) nevéből képezni saját nevüket. Ennek papok esetében volt is jelentősége (de nem mindig). Az első dinasztia királynői mind Néith papnői voltak, és az egyiptomi szimbolikában a méh jelentette az uralkodót.

Neith-et valóban Athénével azonosították a görögök (és Platón is) és nem is alaptalanul, mert a pelaszgok magukkal hoztak egy mondát, hogy az istennő a nyugat-afrikai Tritón-tóból született, és Néith-et az egyiptomiak bizonyos mértékben a líbiaiak istennőjének tekintették, akit Anathaként ismertek Líbiában. A Kígyóistennő Anatháról szintén azt mondták, a Tritónisz–tóból emelkedett ki. Ez volt a "Királynők Háromszoros tava". Ezek a királynők a Hold három fázisát jelképezték: Athéné, Metisz és Medúsza. Medúsza a Hold sötét aspektusát képviselte, mint pusztító. A líbiai amazonok királynőjükként tisztelték és a birodalma kiterjedt Spanyolországra és Itáliára is.

Még vedd hozzá, hogy Diodórosz feljegyzett egy mondát arról, hogy Athént szaiszi papok alapították az ősidőkben, és máris tele a kavalkád.
Viszont Proklosz -aki még ismeret az elveszett ókori forrásokat- a "Timaioszhoz írt kommentárjá"-ban már bizonytalan, hogy Szolón Szaiszben hallotta volna Atlantisz történetét, mert szerint még két városban (Szebennütosz és Héliupolisz) is értekezett papokkal, sőt megadja azok nevét is, amit Platón elfelejtett közölni.

Igazad van, mert Néith (Nit) valóban ősi istennő volt, és akkor még a legrégibb időkben úgy hivatkoztak rá, mint Széth feleségére (később leválasztották mellőle, hiszen Néith tisztelete igen általános volt, pedig igencsak illett Széthez ez a harcos istennő). Van egy nézet arról, hogy az egyiptomiak az atlantiszieket "Néith istennő népének" tartották, és később e nép maradványaival azonosították a rájuk törő ún. "tengeri népeket" Ramszesz idején.

A Néithez kapcsolódó híres mondást is az említett Proklosz jegyezte fel az említett kommentárban, s állítólag a szaiszi temploma belső szentélyének falára volt írva. Hogy a templomot a "Méh házának" nevezték, szóval ragyogó, s vedd hozzá, hogy több görög-pelaszg monda vagy É-Afrikába vagy az Ibér-félszigetre tették a méhek háziasítását, s rendszerint egy ottani királyhoz kötötték, ami az atlanti népek vándorútja volt. S a túloldalon -a szintén atlanti jellegzetességeket mutató- majáknál is meg van ez, akik áll. kitenyészették a fullánk nélküli háziméhet. Mindenképpen Atlantiszra megy vissza a méhek háziasítása, ősi mitikus kapcsolata az alkímiával. Hogy még további adalékot is mondjak, mikor a 14. század elején az első portugál hajósok megjelentek az óceán közepén lévő Azori-szigeteken, ott nem csak nyulakat, varjakat, ölyveket, barátfókákat és más szárazföldi állatokat találtak, hanem érdekes módon méheket is.

Michael Maier képe valójában egy alkímiai konjunkcióra utal, nyilván az aranygyártásra, hiszen éppen az alkímiában volt fontos a csillagok kedvező együttállása az "aranycsinálás" műveleteként, s hogy erre éppen Rhodoszon került sor, azt hiszem nem csodálkozhatunk... Igazad van abban, hogy Asenath történetében valóban van egy alkimista műveletet leíró szál ill. utalás, de jól teszed, hogy nem mész bele, mert már így se egyszerű a történet megértése (mellesleg összevetheted Medúsza királynő szerepét az egyiptomi Hathóréval, Nyugat Királynőjével, akiről azt mesélték világ végén, egy ligetben lakik).

Ha már így belemész, úgy elmondhatom, hogy a Gorgó-fej egy különös szert („vért”) is gyártott. Athéné két üvegcsét adott ebből Aszklépiosznak (Erikhthoniosz, Athén kígyófarkú őskirálya szintén kapott egy üvegcsét). Az egyikbe a Gorgó–fő bal oldalán lévő erekből csurgatott vért: ez feltámasztotta a halottakat. A másikba a fej jobb oldalából csurgatott vért, mely azonnali halált okozott. Nyilvánvalóan valamilyen alkimista gépezet volt, s amit termelt arról bizonyára lehetnek ötleteid...

Írod: "...és itt most még csak az egész szövevényes történet egy részét vázoltam..."

Kíváncsi vagyok mire jutsz, ha belemész a Perszeusz mítoszba, ami tele van nyugati, atlantiszi mozzanatokkal, aki olyan területekre és királyságokba ment, melyeknek ma már nyoma sem maradt, de nem csak azzal, hiszen megszerezte a Gorgó-főt, ami a Grállal nagyon analóg valami, s a legrégibb mítoszok szerint Medúsza egy óceáni kis szigeten Szarpédonon élt, aminek már a jelentése is különös: "öröm a faládában", mert hát volt a történetekben mindig egy "láda", amibe ezt a különös kis gépezetet, amit mi Gorgó-főnek, Heszperidák aranyalmáinak vagy más hasonlónak nevezték...

De javaslom, hogy olvasd el még az ókori euhémerista beállítottságú i.e. 4. századi görög mitográfus, Palaiphatosz "Peri Apiszton" c. töredékesen fennmaradt munkáját (ez nemrég magyarul is megjelent: "Földreszállt mítoszok", 2008). Én végül nem a magyar kiadást használtam, hanem Jacob Stern-ét (Palaephatus: On Unbelievable Tales, 1996).
A könyv 31. fejezete beszél Phorküsz lányairól a Gorgókról, és előad egy érdekes történetet, ami egészen különös, sokkal régebbi atlanti-óceáni állapotokra utal (szó van benne a három szigetről is, melyek a Nagy Atlantisz maradványai voltak, és azokból kettőm Odüsszeusz is járt). Szóval érdekes történet, itt van Stern fordítása:http://data.hu/get/2951137/Phorkys_lanyai.zip

Még arra is kíváncsi lennék, milyen összefüggésekkel számolsz a méhek és az alkímia (vagy akár a geometria) kapcsolatáról, maga a méz volt-e kapcsolatban az istenek eledelével vagy italával, honnan ered a méhek háziasítása, a méhkasnak vagy kaptárnak elterjedése a régi sírok vagy építmények szerepében, és így tovább...