Úgy tűnik Asenath története egy soha véget nem érő talány. A kisokosok egyértelműen azt írják, hogy neve épp úgy beszélő név, mint az apjáé, és az ő esetében Neith-et rejti ('Neithnek szentelt', vagy 'Neith-nek szolgáló'': Encyclopaedia Judaica). Ez viszont belevisz minket kapcsolatok sűrűjébe, hogy végül megint Schenouda ex-atlantiszi expedícióinál kössünk ki...

A görögök Neith-et Athéné-vel azonosították, ami már önmagában rögtön gyanús, mivel bizonyára már észrevettétek, milyen központi szerepet játszott az Ödüsszeában és az Iliászban; ő volt az ugyanis, aki folyamatosan ott állt derék akháj kommandósaink mögött ("A Tenedo tacitae per amica silentia lunae." írja Vergíliusz, de szegény Laokoónt Tenedosz szigetéről nem csupán ez fenyegeti, hanem a két nagy vizi kígyó, amit onnan küld reá Athéné, s amik hozzá is térnek vissza; a mellékelt képen kedvenc kígyójával látható a lándzsája tövében).

Neith maga is harci istennő, őt is szúró fegyverekkel ábrázolják, akár csak Athénét és Artemisz-t, akibe úgy tűnik szintén van egy csepp Neith-ből; mindkét istennőhöz erősen kötődik szűziesség, és paradox módon az anyaság és termékenység(ld. még az epheszoszi Artemiszt, akinél szintén előbukkannak a méhek) is egyszerre: szűzen szülés/szűzen születés. Neith ugyanis igen ősi istennő, sőt mi több, világ-szülő istennő, aki úgy tűnik 'vizekből' emeli ki a világot, de ő Ré napisten anyja is. Mivel ebbéli minőségében nincs teremtő párja, androgünnek is tekintik, aki szüznemzéssel teremt. Ebben azonban nem merül ki a szerepe, a teremtés műve után övé a fenntartás is, ugyanis 'világszövő'-nek is mondják, és szövés mesterségével szoros kapcsolatban áll, az ő szövetébe burkolják a múmiákat is; és nyilván ettől nem függetlenül, Osiris és a kanopusz edények egyikének őrzője is. Hozzá kapcsolódik a híres mondás is: "Én vagyok ami van, ami lesz, és ami volt. Halandó fel nem lebbentette soha fátylamat.". Fátyol-szövő istennő hát, s a fátyol maga egyben maga a világ, a sors fonalainak szövedéke, ami eltakarja szemünk elől az természetfeletti régiókat (ld. még Maya fátyla)

Szaisz városában állt fő szentélye, ebből azonban nem sok maradt, azt viszont tudjuk, hogy a szentélyt a 'Méh házának" hívták...
Neith személyében tehát összeér tulajdonképpen minden, amit eddig a titkos misztériumok papnőiről tudunk: vizinimfa, mint a najádok, és ugyanúgy sző is, mint ők, meg 'méheket tart', és szűzies és harcias mint Athéné (aki szintén a szövés mestere), s fátylazott arcú. Nyilván nem véletlenül Athénét Neith-től eredeztetik, de mindkettő eredetét Líbiába teszik; Athéné-ről azt mondják a Triton folyónál született (Athene Tritogeneia), és ezzel eljutottunk a Schenouda rejtélyes Tritonisz-taváig...Lehetséges, hogy tényleg itt lenne az egész mítosz komplexum kiindulópontja, ameddig mi vissza tudjuk vezetni egyáltalán, és ahonnan a hajdani lakók a sivatag elől továbbhurcolták isteneiket és misztériumaikat Egyiptomba?

Kissé visszakanyarodva, azt hiszem nem tévedünk nagyot, ha Asenath-ot Neith papnőként azonosítjuk be a 'Méh házából', így már egy kicsit érthetőbbé válnak kalandjai a méhekkel.

Athéné születéséről szólva, kedvenc Rózsakeresztesünk, Michael Maier megörökítette a születését az Atalanta Fugiens XXIII. képén, a mottó hozzá a következő: "Mikoron Pallas születik s a Nap Vénusszal egyesül, arany eső hullik Rhodoszra." Az ezután következő szöveg (és maga az ábra is) nagyon informatív; önmagában is megérne egy bővebb elemzést. Ami miatt itt becitáltam, az egyrészt Rhodosz, úgy emlékszem Schenouda oda is egy Telkhin kirendeltséget helyezett. Nos, itt nagyon érdekes, hogy a Triton folyónál születő Athéné(erről Maier is megemlékezik) vajon miért épp Rhodoszon generál eredményt Apolló és Vénusz konjunkciójából...? Asenath története azonban közvetlenül is alkimista titkokat rejteget, én azt hiszem, de ebbe most itt nem megyek bele, csak pl. annyit említek, hogy eléggé nyilvánvalóak benne a Sötétítés és a Fehérítés műveletei.
Maier azt is elmondja, hogy Athéné tulajdonképpen egyenlő Sophiával és a Bölcsességgel (ennek szerepére már utaltunk lejjebb), ami érthető is, hiszen Metis leánya (csak épp Zeusz 'hordja ki' Hephaisztosz segedelmével, ahogy az látható is).
Maier persze véletlenül elidőzik a Medúza vérénél, amit egy tinktúrával azonosít (de erről én úgy sejtem, Schenouda már tudott :-).

A rhodoszi arany esőről szólva, ismerjük a szép történetet, hogy Zeusz arany eső (megannyi méhecske!) képében ejti teherbe Danaét, akit apja egy bronz toronyba zárt (hogy a számára baljós foganást megakadályozza, a ravasz Zeuszt persze ilyesmi nem állíthatja meg). A frigy eredménye Perzeusz, aki végül is legyőzi a gorgót, és elhozza Athénének a medúzafejet...
(és itt most még csak az egész szövevényes történet egy részét vázoltam)

A mellékelt kép egy 'Méh istennő'-t ábrázol, és Rhodoszon került elő...
A másik érdekesség Maier képén Ámor jelenléte a szokásos fegyverével, a nyíllal...és bizony az ő nyila is csíp, mint a méh (ami rendszeres 'kisérőállata'), mint arra Maier is utal (Apolló és Vénusz 'konjunkciójánál' is látható egy kis ámor-angyalka a nyilával). Őt nagyon nem szabad lebecsülnünk, ezekben a misztériumokban kulcsfontosságú szereppel bír, ahogyan azt Asenath történetében is láthattuk, amikor József megjelenik, mintha Dante Ámorjával együtt mondaná "Ego dominus tuus"...