Volt amikor nagyok voltak - és volt, amikor kicsik. Volt, amikor dupla volt a légkör oxigéntartalma, és sokkal-sokkal nagyobb a széndioxid-szint is - jóval bujább volt a vegetáció, képes volt eltartani lényegesen nagyobb testű növényevőket (meg az azokat evőket) is.
A méret egyébként csalóka dolog, ugyanis a ma élő kékbálna akár 3x méteres hosszával és 150 tonnát is meghaladó tömegével simán ott van a valaha élt legnagyobb állatok listáján. Az eddig ismert legnagyobb szárazföldi dinoszaurusz nem volt ekkora tömegű (igaz, szárazföldi állat volt). És nem biztos, hogy a legnagyobb termetű állatok olyan gyakoriak voltak - de az ő fosszíliáiknak volt a legjobb esélyük fennmaradni, és hát évtízmilliók alatt maradt elég.. A valaha élt fajok abszolút elsöprő hányadát nem ismerjük, és soha nem is fogjuk ismerni, milliónyi faj lehet, amelyből tényleg fizikálisan egyetlen fellelhető fosszília sem maradt - így soha nem is fogjuk megismerni.

Mindenesetre tudjuk, hogy nagyon-nagyon más környezeti feltételek is voltak már ezen a bolygón - és most nem a keletkezési időszakáról beszélek! - annyira mások, amelyek mellett mi nem is lennénk életképesek. Fizikálisan nem, voltak időszakok, amikor a levegőt nem tudtuk volna belélegezni mindenesetre órák-napok alatt végzett volna velünk. Pedig ez is ami Földünk - volt. És lesz is még ilyen a távoli jövőben.