tilosnak semmi sem tilos, csak megvan a következménye. Az egyetemes keresztány dogmákból nagyon kevés van (sokkal kevesebb, mint azt általában az emebrek gondolják), de azokat se úgy kommunikálják az Egyházban, hoyg ezekkel tilos vitatkozni, hanem úgy, mint ahogy bármely tanítás, szervezet lerakja a maga alapjait, axiómáit, működési alapelveit, hogy aki ebben a testben akar élni, az tudja, hogy ez a test ezeken az alapokon nyugszik. A testből el lehet menni, ha valakinek nem tetszik ez. Azt nem lehet, hogy valaki elveti a szervezet alapjait, de nem távozik el. Mert az az illető már de facto nem tartozik ahhoz a szervezethez, ahhoz a gondolkodási rendszerhez. Így kiközösítése semmi úőjat nem hoz a tényeken kívül, csupán arra szolgál, hoyg a belső bomlasztástól megóvja a szervezetet, ami szintén nem elítélendő, hanem nagyon bölcs dolog.

De Te melyik világi államformát tartod jobbank? Ott ahol van alkotmány, vagy azt, ahol nincs? Ahol nincs alkotmány, ott a despoták nem vonhatóük felelősségre, ott nem egy közös alapban kell egyetértened, hanem csupán csak az uralkodó személyének kell megfelelned. Ahol már van alkotmány, ott az uralkodónak és mindenkinek annak a közösen lfektetett elvhez kell igazodnia. Ha a keresztányságben nem lennének dogmák, akkor egy alkotmány nélküli rendszerhez hasonlítatana, ami valódi személyi zsarnoksághoz vezetne, mert a főpapnak senkinek nem kell megfelelnie, de mindenki másnak a főpap személyének kellene megfelelnie. A keresztány dogmák biztosítják azt, hoyg mindenki számonkérhető legyen, és a főpapot is el lehessen mozdítani a helyéről, ha nem felel meg a kereszténység dogmákban lefektetett alapjainak. Pont a dogmák léte a demokratikusabb rendszer! De ne lepődj meg azon, hogy a világi, tudatlan gondolkodás mindent a feje tetejére állít eltorzítva. Náluk a szabadság is az enegdetlenséggel egyenlő, holott pont az engedelmesség vezet el az igazi, tökéletes (és nem ál vagy korlátozott) szabadságra.