Elképzelem Schenouda kaján vigyorát, amikor elénk rakta ezt a kis apokrif elbeszélést, ezt az elképesztő történetet, legalábbis én úgy sejtem, hogy ő is tudatában volt annak, hogy némely objektum ismerős lesz majd nekünk benne...

Következzék hát a gyönyörűséges s erényes Aszenáthnak megható legendája

A történet szerkezetében legalább három réteget vélek felfedezni. Az alap a klasszikus tündérmesei narratíva (és az egész stílusa is olyan, mint egy tündérmese, és egy kissé az Énekek Énekéhez is hasonló): a hős kincs(királykisasszony) keresésére indul, eközben le kell szállnia az alvilágba, ahol is a kincset (vagy kincseket) egy (vagy több) sárkány, ördög stb. markában találja, amiből ki kell szabadítania, amiben segítők támogatják, majd meg kell küzdenie az ellenhőssel, és aztán a végén mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Tudjuk, hogy ez a narratíva tulajdonképpen a beavatási folyamat szinonimája és 'pszichológiai' mélyrétegekig hatol le (ezért a szóért bizonyára ebben az összefüggésben sokan megköveznének, de most megengedek magamnak ennyi szabadosságot az egyszerűbb érzékeltethetőség kedvéért), erre itt most nem is térnék ki részletesebben, fellelhető erről szakirodalom. Ezt az alapréteget én 'orientális' eredetűnek tartom, és a történelem során megannyi népnél megtalálhatjuk, hogy ebben az esetben melyiktől ered, azt szerintem már lehetetlen megmondani. A hetes és hármas szám szimbolikája valószínűleg innen ered.
Ehhez kapcsolódik néhol talán (talán egyiptomi eredetű?) szimbolikus réteg is, amely fel-fel villan.

A második réteget maga a zsidó legenda alkotja. Ezen a szinten, úgy néz ki, elég sok változtatást eszközöltek, szereplőket és szerepeket cseréltek fel a yahwista moralitásnak megfelelően.

A harmadik réteg, mint azt a bevezető elemzésben is megállapítják, a keresztény réteg. Az érdekes azonban az, hogy amit néhol a bevezető annak vél (tulajdonképpen helyesen is), az alapréteghez vezet vissza. Ezen a szinten is történt valószínűleg szerkezeti beavatkozás, legalább egy történet szálat törölhettek a zsidó rétegből, ahogyan azt a bevezető is mondja.

A történet erősen szimbolikus szerkezetű mindegyik szintjén, vagyis az értelmezése 'spekulatív' eszköztárért kiált. Pl. érdemes lenne felfejteni, hogy a visszatérő égtáj szimbolika honnan eredhet.
Jellemző még, hogy néhol kiábrándítóan propaganda ízű a szöveg, de hát ezt már megszokhattuk az ószövetségi történetekkel kapcsolatban.

És most a történet.

Híre megy Asenath szépségének, aki a heliopoliszi főpapnak, Potifera-nak ('Rá'-nak szentelt) a lánya, és többek között a fáraó fia is feni rá a fogát, apja azonban a moábita királylányt szánja neki, erről már szóltam korábban. Ez a nézetkülönbség már az elején előrevetíti a bonyodalmat.

Asenath egy csodás toronyban él bezárva (kacsalábon forgó palotában mondhatnánk, csak ez épp nem forog), egy csodás kert közepén, de ezt Schenouda már nagyvonalakban vázolta volt. A torony tetején 10 szoba: az első egy drágakövekkel kivert arany hálószoba, a második egy szentély, ahol Asenath az egyiptomi isteneknek áldozott minden nap, a harmadik pedig 'gárdrob' szoba, ahol csodás ruháit és szűzi ékességeit tartotta Asenath. A maradék hét szobában hét másik szűz lakott, szolgálóleányai, akik vele egy éjszakán születtek. A hálószobában 3 ablak volt, keletre, délre, és talán északra, amely az utcára nézett.

Történt egyszer, hogy József Potifera házába érkezett. Potifera ekkor felfedte Asenath előtt, Józsefnek szánja feleségül. A lány, aki addig hithű egyiptomi volt ezen nagyon megbotránkozott, hogy egy piszkos sivatagi nomádhoz akarják őt adni, aki nemrég még rabszolga volt, ehelyett ő a fáraó fiához akart hozzámenni. Amikor azonban az ablakban állva meglátta Józsefet, aki szós szerint fehér lovon érkező herceg képét öltötte, megremegtek a lábai és elszégyellte magát, Józsefet annyira csodásnak találta. József is észrevette őt az ablakban, és kérte Potifera-t, vezesse elé azt a lányt. Itt láthatjuk azt az epizódot, amire Schenouda felhívta a figyelmünket, tehát a 'hölgy az ablakban' motívumát, ami annyi más helyen is megjelenik, és Dante is megénekelte a Vita Nuova-jában (illusztráció: Dante Gabriel Rossetti: La Donna Della Finestra). A Fedeli d'amore Madonna Intelligenza-ja, a gnosztikusok börtönbe avagy anyagba zárt Sophiája, akiről oly erőteljesen szól a Thunder Perfect Mind; ő az 'ablaknyílásokon át tekintgető kedves' az Énekek Énekéből, aminek értelmét Giordano Bruno magyarázza.
Ezután József megáldja Asenathtot, jelentős körülmények közepette. Először is, József és Asenath mint 'fivér és nővér' jelennek meg, ami azért érdekes, mert a szöveg nyilvánvalóvá teszi, hogy nem ilyen értelemben gondolnak egymásra, viszont ez érthetőbbé válik majd, ha figyelembe vesszük a valószínűleg a keresztény szerkesztő által kigyomlált részt. Aztán József finoman, de kinyilvánítja a megvetetését egy olyan nő iránt, aki szégyenteljes istenek imádásával szennyezi be magát és a misztériumokat, és nem Izrael törzsébe tartozik, ellenben vele, aki az igazi Isten híve, és őtőle nyeri az örök élet kenyerét, az örök élet italát és a romolhatatlanság olajával (a három misztériumi kellék) felkent Izráél istene által. Megáldja mégis, és kéri Izrael istenét, hogy fogadja be népe közé Asenathot is.

József távozik, Asenath pedig bűnbánatra és vezeklésre felmegy a toronyszobájába, ahol is összetöri a drága bálványokat és kiszórja őket az utcára, majd leveti szűzi ékességeit és gyászruhát ölt(amiben bátyját gyászolta, nos: 'Draco non moritur, nisi cum fratre et sorore sua interficatur, qui sunt Sol et Luna'), hajába hamut szór, és új Istenéhez imádkozik, hogy szabadítsa ki az ördög karmai közül, aki nem más, mint az egyiptomi bálványok, a sötétség, az emésztő tűz és egyéb hasonlók atyja; és tart mindez vala hét napon és hét éjszakán át, mialatt nem evék és ivék semmit sem.
Itt érhetjük tetten azt, hogy jahwista szerkesztő hol szabta át az eredeti szerkezetet. A sárkány aki, a királylányt fogva tartja, maga az ördög, a JHWH előtt oly utálatos bálványok atyja; a sárkány ércpalotája pedig maga Asenath tornya. És immár nem a hősnek kell megtisztulnia az alvilágba való leszállás által, hanem a királylánynak, hiszen ő, József, 'tökéletes', és áldása révén nyitja meg az utat a 'királylány' számára a 'sárkány' fogságából való szabaduláshoz.

Azután következik a legtitokzatosabb és legérdekesebb rész, az 'Angyali üdvözlet', ennek elejét inkább idézzük is:
"És midőn Asenath befejezé vallomásait az Úrnak, ím! Az Esthajnal csillag is felkélt a mennyekből keleten; és látá ezt Asenath, örül vala és mondá: 'Hát nem meghallgatta az Úr, az Isten az én imáimat? Mert e csillag a nagy nap fényének hírnöke.' És ím! A Hajnalcsillag nyomán felszakadá erősen a menny, és hatalmas fényesség tűne fel. És mikor látá ezt Asenath, arcával a hamuba omlott, és egyenest eljöve hozzá egy ember a mennyekből, fénysugarakat szórván magából, és ott álla vala a feje felett. És ahogy ott feküdék az arcán, szóla az isteni angyal: 'Kélj fel, Asenath'"

Hm, megint ez a mennyei csillag, a Vénusz planéta, hogy kerül ide? Mikor az írás azt mondja: 'Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia?', és itt nem éppen szíves szavakkal szól Luciferről. A tüzes és ragyogó angyal természetesen nem ezt mondja magáról, hanem mint a mennyei seregek parancsnoka (Mihály arkangyal) mutatkozik be, aki épp a Sátán legyőzője. Kíváncsi vagyok rá azonban, hogy eredeti verzióban mi lehetett e név.
Az angyal kérésére Asenath újból felékesíti magát, az pedig közli vele az isteni dekrétumokat: a neve beírattatott az élet könyvéből, és enni fog az élet kenyeréből, inni a halhatatlanság vizéből és felkenetik a romolhatatlanság balzsamával. Továbbá elrendeli az angyal, hogy öltsön menyasszonyi ruhát, mert József arája lesz, örökkön-örökké. Asenath marasztalja kissé az angyalt, hogy maradjon, míg hoz neki kenyeret és bort, melynek illata a mennyekig száll (már-már rögeszmésen visszatérőek ezek a misztériumi kellékek).

Az angyal rááll, amikor azonban Asenath kiteríti az asztalt, az angyal így szól: "Hozz nekem lépes mézet is". Ez számunkra is épp olyan meglepő, mint amennyire Asenath-nak az lehetett, és meglehetősen értetlenül állt e kérés előtt. Az angyal mégis unszolja, hogy hozzon neki lépet, és csodák-csodája, Asenath talál szép nagy, csodás darabot a raktárszobájában, mely tele van mézzel, mely olyan volt mint a mennyei harmat, az illata pedig mint az élet illata. Ezt persze az angyal hozta magával. Aztán egy fura jelenet következik, az angyal jobb kezébe veszi Asenath fejét és megrázza, és eközben szikrák pattognak az angyal kezéből, és a legkülönösebb jelenés veszi kezdetét, amiről valaha is hallottam, az angyal e szavaira:

"'Áldott vagy te, Asenath, mert felfedték előtted Isten kimondhatatlan misztériumait; és áldott mindenki, ki bűnbánattal az Úrhoz, az Istenhez fordul, mert enni fognak e lépesmézből, mert e lépesméz az élet szelleme, és az öröm paradicsomának méhei készítették ezt az élet rózsáinak harmatából, amik Isten paradicsomában nőnek a többi virággal együtt, és ebből esznek az angyalok s mind az Isten kiválasztottjai, s mind a fiai a Magasságosnak, és aki csak eszik ebből, sosem hal meg az.' Aztán kinyújtá jobb kezét az angyal, vévén egy kis darabot a lépesmézből és megette azt, és maradékot kezével Asenath szájába helyezé, és mondá neki, 'Edd,' és ő megette.

És mondá neki az angyal: 'Ím! Most etted meg az életnek kenyerét és ittad ki a halhatatlanság kupáját és kenettél fel a romolhatatlanság balzsamával; ím! Ma a húsod a Magasságos szökőkútjából(földjéről) való életnek virágait fogja teremni, és csontjaid megerősödnek Isten örömteli paradicsomának cédrusaihoz hasonlóan, és fáradhatatlan erők fognak fenntartani téged; és így fiatalságod nem fog öregségre találni, sem pedig szépséged megfakulni soha sem, hanem mindenki fallal kerített anya-városává(?) leszel. *

És szólt vala az angyal a léphez, és megannyi méh kélt fel ama lépnek sejtjeiből, és számtalan sejt volt, tízezrek tízezreinek tízezrei. És a méhek fehérek is voltak, mint a hó, és szárnyaik bíbor meg karmazsinvörös dolgok, akár a skarlát (és finom lenbe szőtt arany, és aranykorona mindnek fején); és voltak hegyes fullánkjaik és nem sebesítettek meg senkit(?). Aztán mind a méhek körös-körül repülték Asenath-ot tetőtől talpig, és más nagy méhek is felkéltek a sejtekből, mint amilyenek királynőik, és arca s ajkai körül repültek körbe, és olyan lépet készítettek száján s ajkain, amilyen az angyal előtt is hevert; és ettek mind a méhek a lépből Asenath szája felett. És mondta az angyal a méheknek, 'Térjetek most vissza helyetekre.' Ekkor az összes méh felszállt és a mennybe távozott; de mind amik meg akarták csípni Asenath-ot a földre estek és meghaltak. És erre az angyal kiterjeszté botját a halott méhek fölé és mondá nekik: 'Keljetek fel, és távozzatok a ti helyetekre.' Aztán az összes halott méh mind felszállt és eltávozott Asenath házának udvarára, és szállásukat a gyümölcs termő fákon ütötték fel. ...

Aztán az úr angyala harmadszor is kinyújtá jobb kezét, és megérintette a lép oldalát, és tüstént tűz csapott ki az asztalból és felemésztette a lépet, az asztal azonban nem sérült kicsit sem. És, mikor sok illat jőve elő a lép égéséből és megtölté a szobát, Asenath ezt mondá az isteni angyalnak: 'Uram, van hét szüzem, akik velem együtt cseperedtek fiatal korom óta, és egyazon éjszakán születtek velem, és akik szolgálóim, és akiket úgy szeretek, mint saját testvéreimet. Előhívom őket, s áldd meg őket is, miként engem megáldottál.' És mondá neki az angyal: 'Hívd őket'. Aztán hívta Asenath a hét szüzet és az angyal elé állította őket, és ezt mondá nekik az angyal: 'A Magasságos Úristen áldása lesz rajtatok, és ti lesztek a hét város menedékének [oszlopai] (vagy hét oszlop a városban), és ama város összes választottja, akik együtt laknak, örökké [rajtatok fognak nyugszani]' És mindeme dolgok után mondá Asenath-nak az angyal: 'Vedd el ezt az asztalt'. És mikor Asenath elvenni fordult az asztalt, ő azon nynomban eltűnt a szeme elől, és úgy látta Asenath, mintha egy négylovas szekér volna az, ami keletnek tartott a mennybe, és a szekér olybá tűnt, mintha tűz lángja volna, a lovak pedig villámlás, és az angyal állt volna a szekér felett..."

Hát, ahogy mondani szokás, nem semmi. Teljesen egyértelmű, hogy a Grál misztériumait látjuk, ennyire részletesen azonban még sehol sem láttam megjeleníteni, s a kaptárról sem tudtunk semmit... (aki igen, kérem jelentkezzen egy (méz)sörért :-), de Schenouda kizárva, mert róla úgy is tudjuk, hogy tudta) Asenath 'háza' nyilván a Grál kastélyává lesz így, ő és a hét szűz pedig a Grált őrző szüzek, akiket oly jól ismerünk a középkori legendákból. Az igazán megdöbbentő viszont megint csak a No. 2 Djed oszlop, amiről már korábban, mielőtt egyáltalán Asenath-tal megismerkedtünk volna, sejtettük, hogy egy kaptárt formáz, aminek a belsejében felismertük a 'Grál kupáját' is, a végső leírást erre az egyiptomi ábrázolásra viszont itt találjuk, a sejtes 'lépesmézzel' a kupa alatt, és a 'romolhatatlanság' balzsamát kenegető (vagy inkább begyűjtő) istennővel (grálszüzzel).
Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a legenda szerkesztője folyamatosan tisztában volt vele, hogy itt három kelléke van a misztériumnak, a 'kenyér', a 'bor', és az 'olaj'(balzsam), ahogy ezt mindig a szájunkba rágják, mindez azonban egy: a lépes-méz. És pontosan ez a három kellék, illetve ezek hordozója jelenik meg az egyiptomi ábrázoláson: a lép, a kehely, és a balzsamos edény. (és persze az eucharisztia jézusi misztériumában is)

És most gondoljatok bele, megjelenik itt a Grál, az egyiptomi On városában, Heliopoliszban, a főpap házában, és nem teszem azt Jeruzsálemben, vagy valahol Avalonon, vagy Artúr király udvarában, és nem a középkorban, de még csak nem is időszámításunk kezdetén, hanem i.e. 1800 körül...

És még valami: a szöveg egyik változatában van egy betoldás ("hanem mindenki fallal kerített anya-városává(?) leszel." után), ami így szól:
"És az angyal kinyújtotta a kezét és a mutatóujját és a lép kelet(a szövegváltozatokban nem egyértelmű az égtáj) felé néző szélére helyezte, és az ujjának nyoma vérré változott; és kinyújtotta másodszor is a kezét és ujját a lép észak felé néző szélére helyezte, és az ujj nyoma vérré változott. És Asenath ott állt a bal oldalon, és szemlélte mind ama dolgokat, amiket az angyal csinált."
Először nem értettem mi ez, teljesen valószerűtlennek tűnt, paradoxnak. Aztán leesett, hogy a jelenetet nem szó szerint kell értelmezni, vagyis éppen hogy szó szerint: az angyal vér-vonalakat húzott... Itt persze mindez Izrael törzsére, a Mennyei Jeruzsálemre és a 144000 lélekre rímel, de kíváncsi lennék megint csak, hogy hogy is volt ez az eredetiben...