Eddig kontextusukból kiragadva vizsgáltuk az eseményeket, ezért érdemes lesz a pontosabb képzetalkotás és újabb összefüggések felderítése érdekében röviden felvázolni a közel-keleti helyzetet az i.e. II. évezredben. Nem kísérlek meg természetesen részletes és pontos képet adni mindenről, erre itt nincs sem hely, és történész sem vagyok (sajnos).

A miheztartás végett rögzítsük a birodalmi hatalom kiterjesztésének és fenntartásának legfontosabb tartóoszlopait (elnézést, ha kissé machiavellista lesz a modorom, természetesen nem tagadom a valódi szellemi értékeket meglété az alább részletezendő területeken, de itt most a 'piszkos' hatalomtechnikai nézőpontból vizsgálom ezeket):

I. Katonai hatalom. Ez magáért beszél.

II. Diplomácia. Ennek a szerepe is világos, azonban régebben ez sokkalta összetettebb terület volt, ide tartozott dinasztikus politika, vagyis a királyi házak közti házasságkötésekkel 'megpecsételt' szövetségi politikai is. Ehhez sorolhatjuk még az árnyékdiplomácia különböző ágazatait, a kihelyezett lobbistákat, és persze a világ második legősibb mesterségét, a kémkedést (az első is néha ide tartozik ).

III. 'Kultúra'. Ezt manapság médiának és szórakoztatóiparnak mondhatnánk, régebben ehelyett nyugodtan használhatjuk a Vallás kifejezést. Itt a lényeg, hogy: 'Aki uralja az elmét, az uralja a testet is.' Modern kifejezéssel élve, ez a propaganda területe (nyílt és rejtett formájában egyaránt)

IV. Kereskedelem. Ezt itt egy kibővített értelemmel ruházom fel, nem csupán a javak adása-vevése által szerezhető profitról, vagy annak beszedéséről és a vámszedési jogokról van szó (ami általában a birodalmak anyagi erőforrásainak igen meghatározó szerepét képviselte, amiért 'ölre mentek'), hanem kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzésről, amely rettentő fontos jelentőséggel bírt. Ezeken az útvonalakon nem csupán a javak áramlottak, hanem azok kereskedői is, akik viszont nem csupán javaikat utaztatták, hanem eszméiket és ideológiájukat is. És persze ugyanezeket az utakat rótták a hittérítők, misszionáriusok, a diplomaták, ügynökök és a hadseregek is. Az igazság lényegéhez tartozik, hogy a fentebb említett szerepek és személyek nem mindig voltak elválaszthatóak egymástól...
A kereskedelmi utak működésétől függtek nem csupán az azokból élő kereskedő városok, hanem sokszor egész birodalmak is.

A 'politika' és a hatalomgyakorlók számára már abban az időben is teljesen világos volt, hogy egy kisebb vagy nagyobb hatalom csak úgy tarthatja meg vezető szerepét, ha a fentebbi négy területen folyamatos offenzívában van a többiekkel szemben. Az is látszik, hogy sokszor ez a négy vonal nem különíthető el, egymással szoros összefüggésben vannak.

Geopolitikai helyzet a Közel-Keleten az i.e. II. évezredben

A Földközi-Tenger keleti partjaitól a Mezopotámiáig terjedő területen három nagy hatalmi tömb verseng egymással befolyási területének kiterjesztéséért és fenntartásáért: délnyugatról, a Sínai-félsziget felől Egyiptom; keletről a mezopotámiai birodalmak (Babilónia, Asszírok), északról Mitanni, Hatti és az ezek területén létrejövő Hettita birodalom, annak szétesése után pedig a Hettita utódállamok (az Asszír kiterjeszkedésig).

Ez a terület tehát, nevezzük az egyszerűség kedvéért Kánaánnak, e nagyhatalmak összeütközésének színtere, az itt létrejövő államok pedig ütközőállamok szerepét töltik be. Ebből következően, a nagyhatalmi érdekek és befolyások elsőrendű és meghatározó szereppel bírnak az itt élő népcsoportok életében.

E kis hosszúra nyúlt bevezető után, amely nem volt haszontalan, lévén ezek figyelembevételével bizonyos következtetések már maguktól előállnak (persze, természetesen, ez az egész csupán egy teória), térjünk rá a lényegre: Ábrahám és kis családja épp itt tűnik fel az 'Úr küldetésével' tarsolyában. Keveset lehet tudni az ő előéletéről, ami biztos, az az, hogy Ur-ból érkezik Harran-on keresztül, vagyis babiloni és hettita területről az 'Úr elhívására' Kánaán földjére, tehát, mondjuk úgy 'káld-hettita' disszidens, aki egy új állam alapításának ígéretével, és tulajdonképpen egy új vallással felvértezve érkezik meg az ütközőzónába.

Felmerül a kérdés, hogy kinek is dolgozik Ábrahám; az biztosnak tűnik, hogy valamelyik a három nagyhatalom közül kíván egy új vazallusállamot létrehozni itt: vagy Egyiptom, vagy Babilon, vagy pedig az újonnan létrejött, feltörekvő Hettiták; Ábrahám valamelyikük 'ügynöke'.
Azt tudjuk, hogy Maimonidész (aki egyébiránt a harrani Szabiánusokról az egyik legfőbb forrás) kínosan igyekszik bizonyítani, hogy az ábrahámi vallás tulajdonképpen tudatos antitézise a pogány vallásokénak, különös tekintettel azokéra, ahonnan Ábrahám érkezett. Ez tulajdonképpen már önmagában is rámutat arra, hogy kiktől is kellene, hogy ez az új vallás elkülönítse és kikristályosítsa az új csoportot.

Még mielőtt tovább indulnánk Ábrahám nyomán, kell még valamiről szólni, ez pedig maga az ószövetség szövege. Erős a gyanú, az itt fennmaradt szövegek már erősen átdolgozott formában maradtak fenn, tehát fenntartással kell kezeljük azok 'szó szerinti' értelmezését. Az átdolgozás jellege pedig igencsak 'ideológiai', vagyis lenyestek, hozzáraktak, vagy épp átalakítottak részeket benne, ezeknek a biblai szövegkritikának persze hatalmas irodalma van; a lényeg az, hogy a szövegek végleges kialakulása már jócskán az i.e. I. évezredben történik meg, tehát legalább 500 évvel a jelenleg vizsgálandó utolsó események után. Ráadásul, feltételezésem szerint ekkor igen lényeges változtatásokat is eszközöltek. Az persze természetes, hogy az egészet már a YHWH vallás szemszögéből fogalmazták újra.

Most vissza Ábrahámhoz, nézzük csak, hová vezet első útja a célterület szemrevételezése után. Nos, Egyiptomba... A mese úgy szól, hogy az éhínség elől menekültek oda, ahol is az Fáraó tisztviselői rögtön 'felfigyelnek' Sára szépségére, és erről rögtön jelentést is tesznek neki. Némi bonyodalom és egy 'nőrablás' után a Fáraó személyesen engedi újtára ismét Ábrahámékat. Nem tudom, de nekem itt nem stimmöl valami, hogy egy nyomorult, menekült pásztor és kis családja rövid úton maga a fáraó elé kerül (egy átlagos tisztes egyiptomi nem is nagyon álmodott arról, hogy a sztéléken kívűl fáraot valaha is láthat), persze mindezt jámbor hívő módjára betudhatjuk Elohim (YHWH még nem lépett színre) Fáraót leckéztető modorának (hogy ő mindennél hatalmasabb, Sára pedig minden nőnél szebb), én azonban mást sejtek itt a háttérben; az egész történet és egyiptomi intermezzó meglehetősen nonszensz és értelmetlen ebben a formában.
Azt gondolom, hogy Ábrahám egészen más miatt került a fáraó elé, s ezért is érkezett sebesen Egyiptomba: vagyis, hogy átvegye az utasításokat, és megkösse vele a szövetséget. Miután ez megtörtént, vissza is tért Kánaánba, hogy megkezdje küldetését. Azt gondolom, hogy a történet eredetileg valahogy így szólhatott, s ezt később írták a jelenlegi formába, legkésőbb egy olyan időpontban, amikor a fáraó személye és a vele való kapcsolat már kellemetlen volt az írástudóknak és a papoknak; vagyis legkésőbb akkor, amikor egy új szövetséget kötöttek, de ekkor már nem Egyiptommal, hanem az Asszírokkal. Egyébként ez az egész nonszensz história Józseffel (Ábrahám unokájával), Mózessel és a fáraókkal újból megismétlődik...

Ábrahám tehát visszatér Kánaán földjére, és ahogy az írás mondja, 'Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban', ergo a fáraó nem bánt szűkmarkúan a kiküldetési ellátmánnyal, valljuk be, ez eléggé csodás teljesítmény volna egy 'éhező pásztortól'. Ezután egy kis affér következik Lóttal ami során Lót megkapja(illetve, ő választja) Szodoma és Gomorra szépséges tájait maga és csordái számára. Mint azt gondolhatjuk, ez nem sokkal később meglehetősen elhibázott lépésnek bizonyul a részéről, de a Szodoma-Gomorra incidensre most nem térnék ki, van fontosabb is.
Mégpedig az, hogy keleti szövetség háborút indított a Jordán-völgyi királyságok ellen, köztük Szodomával és Gomorrával. Az pontosan tisztázatlan, hogy ki volt a keleti szövetséges négy király pontosan, az azonban biztosnak látszik, hogy babiloni és/vagy hettita vagy proto-hettita fejedelmek voltak (ez alapján próbálják datálni Ábrahámot is, középértéken úgy ie. 1800 környékére, én ezt a magam részéről el is fogadom). A háború hátterében az állt, hogy a Jordán-völgyiek egy ideig elfogadták a mezopotámiak fennhatóságát, azonban egy ponton 'elpártoltak tőlük'. Ezt persze azok nemigen hagyták annyiban, hogy ezzel csorbuljon a kánaáni befolyási területük, ezért büntető háborúba kezdtek. Ahogy arra számítani lehetett, a Jordán-völgyiek nem igen bírtak a keleti nagyhatalmakkal, azok legyőzték őket, Szodoma és Gomorra királya pedig menekültében a számos aszfaltbánya (ami bizonyára profitábilis kereskedelmi cikk volt) egyikébe fulladt. A mezopotámia szövetség persze kifosztotta a városaikat, és elvonultak némi rabszolgát is zsákmányolva, köztük Lóttal.
Eljött az idő Ábrahám számára, hogy két legyet üssön egy csapásra. Egyrészt kiszabadíthatja Lótot, másrészt prezentálhatja elkötelezettségét Egyiptom oldalán. Gyorsan összeszed 318 embert ('kipróbált szolgáit', hát, nem kis 'háztartása' lehetett), és egy éjszakai kommandós akció keretében rajtaütnek a zsákmánnyal távozóban levő keleti királyokon, és meg is futamítják őket. Diadalmasan térnek vissza, és ekkor történik meg az egész Bibliai egyik legrejtélyesebb eseménye, Melkizedek színre lépése. Melkizedek, a magasságbeli Isten papja bort és kenyeret hoz, amit keresztény szempontból természetesen az eucharisztia előképének tekintenek, én azonban azt hiszem, ez sokkal régebbi 'hagyomány', mint a kereszténység, és egy misztériumot, illetve egy misztériumba való beavatást jelöl, ami pedig nem más, mint a Grál misztériuma (erről hamarosan még írok, Asenath kapcsán). Ábrahám tizedet ad Melkizedeknek, vagyis lerója a szokásos vallási adót a 'fennhatóságnak'; valószínűsíthetjük, hogy az eddigiek alapján logikus, ha Melkizedek mögött egyiptomi, hogy ne mondjam, heliopolisi felhatalmazást sejtünk (Schenoudának úgy láttam erre meg van a saját koncepciója, ami, ahogy emlékszem, ennél még tekervényesebb).
Röviden szólva, Egyiptom 'megdícséri' Ábrahámot, és ezt követően véglegesíti a vele kötött szövetséget.

Itt most magára hagyjuk Ábrahámot, és szemügyre vesszük kissé Egyiptom taktikáját. Ugyanis a ravasz Heliopolisziak voltak annyira agyafúrtak, hogy nem csak egy vasat tartottak a tűzbe, törekedtek ugyanis arra, hogy az ütközőzóna minél több államában befolyást szerezzenek (illetve az ellenséggel kokettálókat 'eltöröljék a föld színéről', valószínűleg ez lehetett Szodoma és Gomorra veszte is, de az összefüggések itt még eléggé homályosak).
Egy héliopoliszi kirendeltségről már tudunk, ez pedig Baalbek, erről már Schenouda beszélt, nekem azonban nem teljesen tiszta Baalbek jelentősége a rómaiak előtti időben, de ezt a témát nem is ismerem annyira, szóval erről írhatna valaki, lehetett-e már ebben az időben is valami kapcsolat On felé, vagy ez későbbi fejlemény.

Egy másikról is ejtettem már pár szót Rút kapcsán, ez pedig Moáb, ahol mint láthattuk, On mintájára emelt szentélyeket a király, és úgy tűnik, szoros kapcsolatokat ápoltak Egyiptommal. Rút legalább 500 évvel Ábrahám után élt, de Asenath csodás apokrif történetéből kiderül, hogy József idejében már (tehát nem sokkal Ábrahám után) a fáraó a fiának Moáb-beli királylányt szánt, tehát már akkor is igyekezett Egyiptom dinasztikus befolyásra szert tenni Moábban (persze ha hiszünk az iratnak). Moáb egyébként egy másik szálon is összefügg Ábrahámmal, ugyanis a biblia szerint Lót volt a moabiták és az ammoniták ősapja is egy meglehetősen piszkos vérfertőző kapcsolatokból kifolyólag, aminek eléggé lapos magyarázatát adja az írás, gyanús azonban, hogy itt is nem-e valamilyen vérvonalvédelmi praxisra történik utalás.
Ez a két forrás így ebben a formában kronológiailag úgy tűnik kizárja egymást (túl közel esnek), Lót mint ősapa persze eléggé mitologikus azonosításnak tűnik, mindenesetre valamilyen kapcsolatra lehet mégiscsak helyesen világít rá, esetleg valamilyen beházasodásra Lót részéről a Moáb királyi házba.

Most egy kissé más vizekre evezünk, egészen Trójáig. Lehetséges, hogy elestének is köze van ehhez az egész közel-keleti komplexumhoz, ugyanis a történeti Trója (mert hogy a mítoszi Trója (aminek történetét Homérosz a történeti Trójára ráhúzta) az atlanti tengerben lehetett, abban egyetértek Schenoudával és Blake-val), vagyis valószínűleg Wilusa, hettita vagy hettita fennhatóság alatt álló kereskedőváros volt; és ebben a minőségében ellenőrizte a fekete-tengeri vizi kereskedelmi utat (erre már Schenouda is utalt). Más is volt azonban Trója rovásán, néhány kutató szerint ugyanis trójaiak, vagy Trójával szövetséges népek is részesei voltak az ún. 'Tengeri Népek' által indított inváziónak Egyiptom ellen, és valószínűleg másfelé is pusztítottak a Földközi-Tenger partján, vagy a görögöknél, tehát többeknek is érdekében állt elpusztítani; egyrészt a támadásokat megtorlandó, másfelöl pedig, hogy a maguk számára megnyissák a fekete-tengeri kereskedelmi utat (amit lehet, hogy épp az Argo térképezett fel...).

Legyen bárhogy is, ezek az események is részét alkották a közel-keleti birodalmakat sújtó katasztrofális eseményeknek i.e. 1200 körül ('A bronkori összeomlás'), aminek következtében megszűnt a Hettita birodalom, és ezzel párhuzamosan Egyiptom is meggyengült, hatalmi vákuumot létrehozván a kánaáni területen, ami lehetővé tette, hogy megalakuljon nem sokkal később egy önálló zsidó királyság. Ehhez persze kellett, hogy azok, valószínűleg ezen katasztrofális történelmi alakulások közepette, elhagyják Egyiptomot, de hogy hogyan s miként, az már egy másik történet.

Eddig a hipotézisek sora, sok dolog nyilván hiányzik és hibádzik még, pl. számításba kellene venni a Hükszoszokat és a Főníciaiakat is, akiknél, mint tudjuk, szintén dívott a törpekultusz, legalábbis hajózási tekintetben mindenképp...