Ivan Bunyin

Rózsák

  

Tündöklő fellegek lebegtek

a lángoló azúr teren.

Két rózsa a kertben kifeslett,

két kehely, mely tűzzel tele.

 

A zölden izzók áthevült kert

benézett az ablakon át

a ház hűs homályába, fülledt

széna ontotta jószagát.

 

Olykor súlyosan mennydörögve

megzendült, morajlott a menny,

de méhek, rovarok dönögve

jártak, - fénylett a végtelen.

 

Olykor suhogó sűrű zápor

zúdult, égszínkék zuhatag...

S az ingó-tükrös ragyogásból

villogott az azúr, s a nap -

 

s fénylett a végtelen, s lekókadt

aléltan a rózsák feje,

s könnyeiken át mosolyogtak,

és szemük tűzzel volt tele.

             (Ford.: Lator László)