Nolanus ezzel a lényegre tapintott: "Szóval, itt a bináris logika csődöt mond, inkább rá kell érezni a 'dallamra', ami átvezet ezeken a szuperpozíciókon keresztül."
Tehát, aki nem érez rá erre -aminek sajnos egy jó nagy tudás lenne az alapja- annak lehetne magyarázni éjjel-nappal, úgyse fogja kapisgálni...

Lucifer nem csak mint "Fényhozó" értelmezhető, tehát a hajnali Vénusz, ami meghozza a nappalt, hanem mint "Szemhozó"-ként is, hisz a "Lux" jelentése nemcsak fény, hanem szem is, míg a "ferro" = hozó, hordozó... A Fekete herceg, Lucifer születéséről, a Grál elhozásáról a Vénuszról, katasztrófájáról a Földön, és földi királyságok alapításáról szóló történetek -azt hiszem- a Héliupoliszi Testvériség egyik legtitkosabb hagyományait képezték... Lucifer neven pedig ne lepődjetek meg, hisz más népek máshogyan nevezték, csak a mi nyugati (latin) kultúránk nevezi így, és mi is ezt vettük át...

Nolanus: "A törpéknek mindenképp, minthogy mint 'kígyó nép' állandóan irtották őket a 'madáristenek'..." Igen ez is nagyon jó meglátás, pedig itt nem hiszem, hogy írtam róla, de amikor évekkel ezelőtt elemezgettem - földi hagyományok, műalkotások alapján - milyen értelmes fajok élhettek annak idején azon a "óceáni" bolygón, a korabeli Vénuszon, úgy azt találtam -és erről azért írtam- hogy ott több faj indult meg az értelmessé váló lény útján, tehát ebben különbözött a Földtől. (Ez amit írtam, az "Égi Emberek" címmel kb. 40 oldal, tehát nehezen sűríthető ide).
Olyan legendákat tanulmányozva, mint a "kék bőr", "kék vér" mítosz, az ún. "kutyafej" az embereknél (pld. Telkhinek), aztán pikkelyes vagy tollas bőr, homlokszem, rendellenes termet. törpe és óriás, hat ujj, kettős fogsor, szárnyas emberekről, és így tovább...

Annak is biológiai, természeti és más okai vannak, hogy minden bolygón, ahol kifejlődik az értelmes élőlény, annak sok tekintetben hasonlítania kell a földi emberre, de azért lehetnek jelentős különbségek is, de nem úgy hogy hat keze van, meg ilyenek, hanem pld. máshogy szaporodik, születik, stb.. Ez nem új dolog, a biológusok már régóta ezt feltételezik...

A győzőket viszont ismerjük, elég ha Hésziodoszt, az egyik legrégibb görög költő sorait idézzük: "Egy törzsből származnak az istenek és a halandók."

Maradtak fenn leírások bizarr, félig ember és félig szárnyas parázna lényekről, majd szárnyas angyalokról, akik nem csupán beavatók, hanem harcoló szerzetesek, de néha megrontók, de sosem rablók... Nos, ezekről eddig nem beszéltem, mert nem akartam még ezzel is tetézni az ősmúlt különös valóságát, de úgy látszik Nolanus ráérzett a dallamra, hisz akik ilyen szellemben olvas, nagyon hasonló -még ha megdöbbentő is- következtetésekre kellett jutnia...





A szobrocskák nagyon jók, nagyon passzolnak ahhoz a képhez, amiket itt a telkhinekről és fajtársaikról elmeséltem... De tetézném meg eggyel: egy 4000 éves relief Istár templomából (Irak), ami az istennőt mutatja. A babilóni Istar volt az "Ég Királynője", a "Vénuszcsillag Uralkodónője", aki uralkodik a csillagokon, még a neve is a "csillag" szóból származik (írásjegye pedig a nyolcágú csillag). Csillaga a Vénusz volt, és az egyik jelzője a babiloni szövegekben: „a sohasem nyugvó Tűzkemence”, pedig ezt mi csak 1962-óta tudjuk, hogy a Vénusz hőmérséklete magas, akkor Mariner-2 űrszonda megmérte a Vénusz-bolygó mikrohullámú sugárzását, ami alapján 425 °C felszíni hőmérsékletet állapítottak meg.
A Vénusz magas felszíni hőmérsékletét az üvegház-effektusnak és a légkör elektromos kisülésének tulajdonítják. Glóbuszunkon a szén-monoxid megkötött formában fordul elő. Ha ez a kötés elmúlna, a fölszabadult szén-dioxid a légkörben visszaverné az infravörös sugarakat. Az üvegház ugyanígy veri vissza ezeket a sugarakat a talaj irányába. Vénusz üvege, a légkör szén-dioxidja, s ez által az egész bolygó egy hatalmas üvegház. Ennek belseje pedig maga a forró pokol, ahol még a fém is deformálódik, ezért válnak szondáink percek múlva használhatatlanná, melyek elérték a a Vénusz talaját... (remélem elég érthető voltam)

Addig a csillagászok abban voltak, hogy valamiféle trópusi bolygó lehet, élettel telve. Fodor Béla újságíró még így írt egy tudományos cikkében 1947-ben a szóba jöhető bolygókról, ahol élet lehetséges: „Az életviszonyok ott [a Vénuszon] majdnem olyanok, mint a Földön, nyugodtan kiszállhatnánk a repülőgépből, nem történne semmi bajunk. Egy kicsit könnyebbnek éreznénk magunkat rajta és melegünk lenne, mert a hőmérséklet ott 40-60 fok között lehet.” ("A csillagvilág lakói", Új idők, 1947).