Köszi. Nem azért csináljuk, hogy dicsérjenek minket, hanem mert nem lehet nem gondoskodni róla... Amikor kidugja a pofáját a kerítésen, és kinyújtja neked az egyik mancsát, hogy simizd meg.... Annyira édi!

Hát igen, nehéz jó rotit találni, párom is aszondja. Mi is inkább gyűjtünk a biztosan jó minőségű kutyára. Az első rotija tökéletes volt. Mesélte, hogy az viharban, mennydörgések közepette kint feküdt az udvaron és rágicsálta a csontját :D Úgy kellett rászólni h jöjjön már be végre :) Mindenki imádta, kiképzett, okos kutya volt.

Na én is ilyesmi boxert szeretnék :D

Jó, hogy Téged nem korlátoztak a kutyázásban. Nálam pont fordított volt a helyzet, panelba nem hozhattam kutyát, pedig gyerekkorom óta könyörögtem érte. Aztán mikor már kezdtem felnőni, 21 évesen végre elhozhattam a menhelyről az első kutyámat: egy idősödő, nagyon dagi fekete tacsi-csivava keveréket, akit aztán lefogyasztottam 10-ről 6 kg-ra, és azóta is boldogít :) Eléggé fura kutya, inkább cica és kutya keveréknek mondanám... Állítólag az egész életét a menhelyen töltötte, és ez meg is látszik rajta. A kutyákat utálja, tele van sebhelyekkel, nem szeret a szabadban lenni... De azért nagyon szeretem.

Amúgy sosem gondoltam volna, hogy én egyszer VENNI fogok kutyát, mindig is menhelyi kutya párti voltam... Aztán 3 lelkibeteg, fura kutya után úgy döntöttem, szeretnék egy OKOS, tanítható kutyát. Így jutottam el a boxerig :) Előtte mudit akartam, mert az kisebb, igénytelenebb, nem kényes. Kikértem egy kutyakiképző véleményét, és mondta, hogy ő nem szereti azt a fajtát, szó szerint "szarházi kutyák"-nak hívta őket :/ Nem volt velük jó tapasztalata. Aztán ez elbizonytalanított.

Lényeg a lényeg, lesz egy boxerem :D