Tkp. többféle módszer szerint megépíthető egy ilyen piramis, ezeket a módszereket leírták, csak az a kérdés melyiket használták az egyiptomiak.
Nyilván az egyiket, s ebben én sok rejtélyest nem is látok, inkább unatkozó építészek passzióját, akik nem szeretnek egyiptológiai szakmunkákat olvasni, de akik évente előjönnek egy újabb ötlettel, s rendszerint úgy tálalva: felfedezték a "Nagy Piramis" építésének TITKÁT. Én sokat foglalkoztam ezzel a piramissal, de az építésének mikéntje annyira sosem érdekelt, hisz hasonló köveket használtak a többi hasonló nagyságú piramisnál is...

A rámpa nem kitaláció, számos képen ábrázoltak építési rámpát, jó pár ilyen maradt meg félbehagyott építkezéseknél, sőt még Gízában is. Még át kellene rágnom magam, amiket írtál, de már látszik, hogy a teória így elmondva valóban kivitelezhető (bekerült azon módszerek közé, melyekkel megépíthető egy kőhegy), viszont egyáltalán nem új...

Régóta és sokan feltételezték már, hogy a kőtömböket és szobrokat egy faszánkóra kötözték és így vontatták a rámpákon (ezeket freskókon is látjuk). A talpak alá vizet öntöttek, hogy jobban csússzon. Ezt alkalmazták sík terepen is. „Ugyanakkor a sírokban talált domborművek alapján azt biztosan tudjuk –magyarázza Siliotti-, hogy a nagy mészkőtömböket facsúszkák segítségével emelték rá a feljárókra, s a csúszkák talpait iszappal tették síkosabbá.” Nubiai ásatások során, Mirgisszában egy gerendákkal megszilárdított, hosszú iszappályára bukkantak. Listben is fennmaradt egy szállítóút –közel a XII. dinasztia piramisaihoz- 11 méteres szakasza, melyet mészkőtörmelékből és malterből készítettek, amit fagerendákkal erősítettek meg. A faszánkókat ilyeneken csúsztatták. A dahsuri Északi Piramisnál két szállító út maradványait is felfedezték, melyek a délnyugatra lévő kőbányákhoz vezettek. Löhner szerint nem a szántalpak, hanem kövek alá erősített keresztfák csúsztak speciális fasíneken. És így tovább a példákkal, hogy Petrie egyszerű faemelőit már ne is említsem...