Az utóbbi években egyre több takarmánybúzát etetünk a nyulakkal. Régen ezt tiltották, búzát csak emberi fogyasztásra volt szabad felhasználni. Napjainkban bõven áll rendelkezésre, hazai temésátlagai a gabonafélék közül a legnagyobbak, termesztése gazdaságos. A gabonafélék közül a búzában van a legtöbb fehérje (12-14 %) és ezt a fehérjét a nyúl jól hasznosítja. Mint valamennyi gabonaféle fehérjéje esetében, úgy a búzáéra is érvényes, hogy biológiai értéke nem teljes, bizonyos aminosavakban szegény. Etetésekor ezt is figyelembe kell venni. Nyersrosttartalma alacsony, keményítõben viszont dús. Az ásványi anyagok közül jelentõs a foszfortartalma, bár ez nem a legjobban hasznosul a nyúl szervezetében. Mészben szegény, így etetésekor mészkiegészítés szükséges.
A búzát a nyulakkal akár szemesen, akár abrakkeverékben etethetjük. Szívesen állítják be nyúltápokba is, mivel az elõkészítés során csirizesedik és ezzel jobb minõségû, szilárd, kevésbé morzsálódó granulátum készíthetõ. A nyúl takarmányának 20-30%-ában kaphat búzát úgy, hogy emellett feltétlenül kell nyersrostban gazdag tömegtakarmányt is adagolnunk.
Hazai abraktakarmányaink közül a kukoricát termesztjük a legnagyobb mennyiségben. Ez a legkönnyebben beszerezhetõ abrak, csak a legritkább esetben, a leginkább aszályos években lehet gond a kukoricavásárlás. A nyulászok is leginkább kukoricát termesztenek akkor, ha ilyen célra valamekkora földterület rendelkezésükre áll. A kukorica táplálóanyag-tartalmát a többi gabonaféléhez viszonyítva a nyúl gyengébben értékesíti. A kukoricának több elõnye, de sok hátránya is van.
Energiában a leggazdagabb, fehérjében viszont a legszegényebb gabonaféle. Ez a fehérje biológiai értékét tekintve is eléggé kedvezõtlen, a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakban szegény. A kukorica sok karotint tartalmaz, aminek fontos élettani elõnyei vannak. Egyoldalúan hizlaló takarmány, tenyésznyulak adagjában csak korlátozottan etethetjük. A sok kukoricát fogyasztó tenyésznyulak ugyanis elhíznak, a nõstények gyengén ivarzanak, nem hajlandók párzásra, vagy az eredményes pároztatás után is üresen maradnak. Ezért a sok-sok gyakorlati tapasztalat alapján a tenyésznyulak részére csupán 10-20 % javasolható.
Ennyi kukoricát azonban csak nyolchetes életkor után célszerû etetnünk. A fiatal, 4-8 hetes nyulak ugyanis a keményítõt rosszul emésztik meg, ezért az emésztõszervi megbetegedések elkerülése érdekében mérsékeljük a kukorica adagolását.
A hízónyulaknak már bõvebben adhatjuk a kukoricát. Itt sem javasolhatunk azonban 20-30%-nál többet, mivel táplálóanyag tartalmát viszonylag rosszul értékesítik, ennél több kukorica etetése után sok zsír rakódik le a hasüregben, a belek körül, ami rontja a vágási kitermelést, hiszen a belek és a bélzsír hulladékba kerül.
Az említett 10-20, illetve 20-30 % etetési lehetõség is azt jelenti, hogy a kukorica bizony nagyon fontos abraktakarmányunk. Érdemes tehát arra is figyelnünk, hogy a kukorica jó minõségû legyen. Az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy a kukorica gyakran fuzáriumgombákkal fertõzött. A gombák mérgezõ anyagot termelnek. Az ilyen kukorica súlyos emésztõszervi megbetegedést okozhat, ami egészen az elhullásig vezethet. Enyhébb esetekben is számolnunk kell szaporodási nehézségekkel, a hízónyulak tömeggyarapodásának romlásával. Azt tapasztaljuk, hogy a fuzáriumos kukorica etetése nyomán a növendékek gyarapodása leáll, étvágyuk romlik, magatartásuk kedvetlenné válik. A nyúl soványodik, szõre fénytelen, borzolt lesz, ilyen esetekben a kukoricával vagy a táppal azonnal álljunk le és jó zabot vagy árpát adjunk szemesen, majd jó minõségû lucernaszénát.
A kukoricát egyébként a nyulakkal szemes, megtört vagy darált formában etethetjük. Utóbbi formákban keverékhez adagoljuk. A kukoricát mindig frissen készítsük elõ, mert a többnapos dara megkeseredik, avasodik és a nyulak nem szívesen fogyasztják el.