Persze hogy hivatalos latin betűs írása, ki vitatja ezt, nagyon szép tőlük, hogy összehoztak egy ilyet, de a jelek azt mutatják, hogy nem éppen ránk gondoltak. A Wade–Giles is jobban olvasható a pinyinnél, hogy egyébről ne is beszéljünk.

Szerintem a hamis dilemma esetével állunk szemben. Miért csak egyféle kezelése volna elképzelhető egy ilyen helyzetnek? A pinyint nyilván jegyezni kell, mert valóban hivatalos, de miért lenne ettől elsődleges nálunk?

A fontossága már azzal is jelezve van, hogy egyáltalán tudomásul vesszük, hiszen mondjuk a cirillt úgy írjuk át, hogy semmiféle egyéb átírási rendszert nem jegyzünk mellette, tehát mondjuk Vlagyimir Iljics Lenin szócikkében az átírt formán (amiben van egy hagyomány szentesítette eltérés a standardtól) kívül még feltüntetjük a cirillt, oszt kész.

Ezzel szemben Peking szócikkében a kínai betűk mellett feltüntetjük a pinyint is harmadikként (meg az IPA-t, de az most itt indifferens).

Ezzel a 3. helyével, és hogy egyáltalán helyet kap, el van ismerve, de miért kéne ettől kizárólagossá válnia?

Ha Kína gondol egyet, és mindenestül áttér a latin betűs írásra, az más, de amíg ott is másodlagos, addig semmi okunk rá, hogy ne másodlagosként kezeljük mi is. Szerintem.