"Az emberi érzésekről hogyan vélekedsz? Minden érzésünk illúzió és emiatt értéktelen?"

Igen szerintem mind illúzió, de hát végül is mi nem az?
De ebből miért következne hogy értéktelen?

Az érzések, azaz emóciók, érzelmek azok amikre gondolsz nyilván. Mint szeretet, félelem, boldogság, szomorúság stb (tehát nem a fizikai, érzékszervi érzésekre gondolsz, mint testi fájdalom vagy -gyönyör stb - bár igaz ami igaz, valamelyest összefüggenek, legalábbis indukció szintjén)

Az, hogy illúziók vagy sem, egy szempontból mellékes; hiszen ha az, ha nem, mégis megéljük, megtapasztaljuk az érzelmeket, tehát valóságosak, léteznek számunkra legalábbis szubjektíve. Mivel meglehet, a létezésünk is csak illúzió, az illúzión belül egy szub-illúzió, az érzelem, azaz az illúziórendszer létjogosult része. Tehát mindenképpen számolni kell az érzelmekkel szerintem,semmiképpen sem elhanyagolható, szőnyeg alá söpörhető dolgok.

Azonban hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk nekik, milyen fontosnak tartjuk, milyen értéket rendelünk hozzá, az már abszolút szubjektív, mondhatni ízlés kérdése ill szeszély...

Te persze nyilván a szeretetet kutatod és a szeretetről kívánsz leginkább értekezni, s az érdekel, hogy ki milyen értéket tulajdonít a szeretnek, ki hogy éli meg stb stb

Nálam ezügyben az a helyzet, hogy nem is igazán tudom definiálni a szeretetet. Hiszen a szimpátia, a kedvelés, vonzódás, szerintem nem azonos a szeretettel. (ezek valójában önkényes, önző érzelmek, és szerintem a valódi szeretetben nem lehet önzés, nem lehet benne egoizmus)
Pl szerintem lehet szeretni olyan valakit is aki nem szimptikus, nem kedveljük. Hogy lehet ez?
Úgy hogy szerintem a szeretet vélhetőleg valami mást jelent; valami olyasmit, hogy - a korábbi hsz-ekben emlegetett - EGYSÉG (ha tetszik: Isten) felismerése a másikban. Azt hogy nem különbözünk, nem rendelhetjük sem magunk fölé sem alá a másikat, mindenki egyenlő, mindenki egy. Aki igazán megvalósítja a szeretet, az UGYANAZT (amit csak tud, mindent!) adja a gyermekének és az anyjának, mint egy idegennek vagy egy tömeggyilkosnak is akár. Aki szeret igazán, bárkinek bármit megbocsát, bárknek bármit odaad, bárkiben megbízik, bárkiért-bármiért, feláldozza magát. Árad.
Jézus, már ha igaz a története, ebben az állapotban volt, és ezt tanítota.
Aki igazán elérte szeretetet, nem csak hogy naiv vesztesnek, hanem egyenesen elmebetegnek tűnik. Hiszen az igazi szeretet, egy állapot és nem egy érzelem, s ez az állapot pedig már ugyanaz az isteni állapot amiről az imént beszéltünk...
De mindez csak magánvélemény.