"De bármit is olvasok, bármivel is ismerkedem, mindig úgy érzem, vissza kell térnem töltekezni a rózsaszín hitvilágomba, mert az az én otthonom."

Szerintem ezeket az infantilis és animális ösztönöket lehet tudatossággal túllépni...
A kisgyerek, a kisállat, az aki mindig szeret a vackába (és mindig a régibe), anyukájához, a biztonság illúziójához, a megszokásba visszafutkosni.

"Ezért is szeretem meghallgatni mások másmilyen hitét. Szívesen hallgatlak téged is arról, hol tartasz éppen a keresésben."

Bölcs dolog.

Jó ideje megállapodtam az agnoszticizmusnál. Hiszen hogy jönnék én ahhoz, hogy bizonyságot állapítsak meg? Ilyen abszolút, fatális kérdésben, amit évezredek óta nem képesek legjobbjaink sem biztonsággal eldönteni és a közösségek sem megegyezni benne... Nagy gőgnek érezném azt vélni magamról, hogy képes vagyok eldönteni azt; biztosnak lenni, tudni vagy tagadni. Egyetlen egyféle gondolatot látok korrektnek: a nemtudást. Nem tudom, tehát agnosztikus vagyok.

A szubjektív bizonyságok élmények nem meggyőzőek - ha volt, ha nem - honnan tudhatnám biztosan, hogy nem csak az elmém csalt, meg? Hallucináció, önszuggesztió, valósnak megélt álom... A hagyományokról (misztikák, vallások, egyházak) és azok tanításairól tudom, hogy kivétel nélkül mind és mindig, önkényesen a hatalomért és vagyonért dolgozott, lépten-nyomon hazudoznak, hát alappal kérdőjelezem meg mindet....

A modern tudományt látom az egyetlen korrekt és őszinte emberi próbálkozásnak, az igazság, a valóság megismerésére. De az még nem ad végső válaszokat, még a munka közben tart, ráadásul csetlik-botlik, hibázik és szintúgy korrumpálódik.

Nincs hát támpont, biztos pont, nincs irányadó semmi; teháűt egyetlen ésszerű, korrekt, hazugság-, azaz önámítás mentes döntés az agnoszticizmus... bármi másra voksolnék csalónak érezném magam...

A következő lépés amit kitűztem kutatásaimban, az a misztikus pszichedelikumok (sámánizmus), korrekt vizsgálata (tehát nem önkényes, élveteg tudatmódosítás), de ahhoz számos feltételnek kell teljesülni, amit egyelőre nem tudok megvalósítani.

Tehát várat magára, de ami késik, nem múlik...