"Számomra valóban kétségtelen, hogy az a nagyváros, amiről Homérosz beszélt Atlantiszon volt, s aminek ostromáról szóló történetet a kisázsiai Trójába tette át...

Pláne, ha még hozzátesszük, hogy az istenek várát és paradicsomi kertjét Asgardnak nevezték. Egy Thrym nevű óriás építette. Itt őrizte Iduna istennő egy ládában a halhatatlanság aranyalmáit! Az istenek ezért nem öregedtek... "

Blake szándékoltan rejtjelezett szavai csendülnek vissza:
"Ama széles s árnyas dombokon, Albion s Amerika partja közt;
Az Atlanti tenger rejti most: mit Atlanti dombságnak neveznek;
Mert fényes ormaikról juthatsz az Arany világba
Egy ősi palota, hatalmas Birodalmak archetípusa,
Halhatatlan csúcsait mereszti az égnek, Isten erdejébe építette
Ariston, a szépség királya, rablott hitvesének."

Blake még értett a régiek mítoszi nyelvén, s még tovább is szőtte azt a sajátjába. Két tudomány létezik nála, egy régi és igaz, amit nem is tudománynak, hanem Művészetnek nevez (ahogy a régiek minden 'tudományt' művészetnek neveztek); nála a modern tudomány a 'Helytelen Művészet', a lélek nélküli anyagi objektivizmus.
Én azt gondolom, hogy igaza van, és ameddig a módszertanunk megmarad a szigorúan objektivista és materialista axiómarendszeren belül, addig vajmi kevés esélyünk van arra, hogy bármi lényegeset megértsünk a régiek 'mágiájából'.
De ez már offtopic, filozófia és metafizika, mindezzel csupán álláspontomat kívántam jelezni röviden.